Századok – 1878

FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - II. 115

126 A MARTINOVICS-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS. A munka első részében a politika kifejlődésének történetét adja. Értekezik a társadalom megalakulásáról és fejlődési menetéről. Vizsgálat alá veszi az embernek természetes jogait, azután áttér a társadalmi fejetlenség, az anarchia jellemezésére, a mint az a különböző kormány-formák alatt nyilatkozik. Ezen tárgy alkalmat nyújt a társadalmak romlottságának és az állami életben feltűnő kóros állapotok jellemzésére. Minden bajnak kútforrását az ősi szerződés megsértésében látva, fejtegeti Rousseau ismeretes elméletét ezen társasági szerződésről. (Contrat social.) Mire a zsarnokság és a szolgaság állapotának következményeit írja le. Vizsgálja a kezdetleges társadalmak szervezetét, és az ős-állapot felől uralkodó téves nézeteket kiigazítja. Azután a szabadság fogalmát, kiterjedését és korlátait magyarázza. Végűi a politika alapelveit adja elő, ezeket a következőkben foglalva össze : a törvények és hatóságok nélkülözhetetlenek ; a törvényektől függ a társadalmak jóléte vagy szerencsétlensége ; a polgár tartozik engedelmeskedni a hatóságoknak, ezek pedig a törvényeknek; a társadalmaktól távol kell tartani az idegen szenvedélyeket. A mily kevéssé merítik ki ezen tételek az állami lét igényeinek összegét, és részben semmit mondó hangzatos szólamoknál magasabb értékre nem tartkatnak igényt : annyira felületesek a miket a második kötetben az egyes európai államok politikai visszonyairól előad. Ezen előadásában gyakran keres alkalmat a korlátlan monarckia és az arisztokratikus kormányfornia iránti ellenszenvét kifejezni ; sőt az utóbbit még gyűlöletesebb színekkel festi, mint az előbbit. Enyhébb ítélete a pápaságról és világi hatalmáról. Élénk rokonszenvet táplál Anglia iránt. A franczia forradalomról is magasztalólag szól, és attól az emberi jogok diadalát, az erény uralmát várja. A többi államokban tapasztalkató bajok arra a kérdésre vezetik: vájjon nem nyújt e a bölcsészet útmutatást arra, mikép kellene az államokat közelebb hozni a tökélyhez, és polgáraikat a boldogsághoz? Erre nézve Martinovicsnak ismét néhány általános maxima áll rendelkezésére ; úgy mint : a fejedelem fordúljon egész erővel a fösvénység és nagyravágyás ellen ; a szenvedélyeknek és a közvélemény kataimának szegüljön ellene (!) ; az