Századok – 1877

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - 896

81 lassa Bálintról »a cultu Martis et Palladis nominatissimo«, ki ősei erényéről s hűségéről nem felejtkezve meg, hősi életét Esz­tergom ostrománál végezte be 1594-ben. S most áttérhetünk az Illyésházy családra. Bár a család jó nemes volt, de magasra emelkedését a nádornak, legkiválóbb tagjának köszönheté. Nagyobb szerzeményeket a XVI. század elején tett a család, melynek egyik tagja Illyésházy Illyés Má­tyás, gyula-fehérvári prépost volt. Megvan 1509. jun. 29. Ulyéshá­­zán kelt végrendelete. Egyik végrehajtójává öcscsét Illyésházy Györgyöt nevezi ki, ráhagyva összes követeléseit. Sírját Szt.­­Péter, ezen Illyésházával összenőtt kis falu egyházában a szó­szék előtt választá. Vonják be azt »fekete bakacsinnal« s állít­sanak neki márvány sírkövet, ágy akará. Tekintélyes összegeket hagyott különböző egyházi czélokra, s nagynéniének Erzsébet­nek, Szakái Benedek nejének nyuszt subát. 6 ezüst sarkantyút, 25 magyar forintot, s ezen Erzsébet leányainak, külön-külön tu­nikára 6 forintot. 1565 óta gyorsan látjuk emelkedni a családot. Ez évben Miksa megújítja István és György nemes-levelét. 1582- ben Rudolf az előbbit a liptai főispánsAggal ruházza föl; 1594- ben neki adja a trencséni főispáuságot, miután ő Trencsén várat Forgácli Imrétől magához váltó. A következő század elején egy pillanatra elhalványúlt a család szerencsecsillaga. Rudolf nota­­pert akasztott nyakába, mely őt bujdosóvá tette ; de ő diadallal tért vissza, hogy vezesse a bécsi alkudozásokat, s utóbb nádorrá legyen. Unokatestvére Gáspár 1609 végén visszatért a lipcsei egye­temről, hol Preibisins Kristóf, mint az egyetemi bizonyítvány tanúsítja, a logikában és rhetoricában kitűnő eredménynyel ta­nította. Alig hogy visszatért, decz. 11-én báróságra emeltetett; s 1610. jan. 14. István úr halála után Trencsén-megye főispán­jává lett. Gáspár úr mint jó protestáns, részt vett a Bethlen-féle támadásban, főkép az 1626-ikiban, de az 1628-ban kiadott ál­talános amnestia alapján, külön amnestia-levéllel teljes bünbo­­csánatot nyert, s alig két évvel utóbb fiaival Gáborral és György­­gyel kivétetett a báróságról, grófi rangra emeltetett »a Germa­nis Graff vocatorum« rangra, neki adván Trencsén-megye örökös főispánságát, melyhez megnyerte a liptóit és 1633-ban az árváit G

Next

/
Thumbnails
Contents