Századok – 1877
ÓVÁRY LIPÓT: Kutatások a nápolyi Farnese levéltárban 1
4 KUTATÁSOK A NÁPOLYI FARNESE LEVÉLTÁRBAN most követet Jánoshoz, ki azon ürügy alatt, hogy békére bírja őt, titokban a sz. atya szerencsekívánatait hozza a már megkötött béke fölött. Ezt azonban a nuncius lehetlennek tartja, hacsak János előbb alázattal íóloldásért nem folyamodik az őt terhelő excommunicatio alól. Brodarich eleinte hevesen kikelt e követelés ellen, János király, ügy mond, nem ismeri magát vétkesnek, tehát nem kérhet bocsánatot. Kelemen pápa igazságtalanül ítélte őt el, s ezt akkoron a jelenlegi pápa is elismerte. Végre azonban abban állapodtak meg, hogy Frangepán, visszatérvén a császártól, fogna Rómába küldetni, hogy János nevében a sz. széket elismerje, s iránta való hódolatát kijelentse, mint azt többi elődjei is tevék. Frangepán helyett azonban ez év vége felé az egyúttal Párisba is küldött Statileo .ment Rómába fényes kísérettel. Becsen keresztül menvén, hosszú hihallgatáson volt Ferdinandnál. Megbízása volt ekkor Statileonak a többi közt a szentszéket segélyre hívni föl a török ellen s kijelenteni János király részéről, hogy ha a sz. szék s keresztény fejedelmek komolyan nem segítik őt, ő ismét csak maga leend kénytelen rendezni dolgát a törökkel, mint ezelőtt. Ugyanez évből Brodarichnek egy eredeti levelét találjuk a pápához, melyben a töröknek Moldvaországból való visszavonúlását s Péter vajda elüzetését jelenti. Biztosítva lévén némileg a béke Ferdinand s János királyok közt, amaz minden befolyását fölhasználta, hogy császári fivére s a franczia király közt békét közvetítsen, csakis ennek folytán remélhetvén Magyarországon való teljes uralmát biztosítani. Ez érdekben működött ekkor Párisban Mária özvegy királynőnk is, kinek eszélyességéről s férfias jelleméről sok érdekes adatot találunk a Farnese levéltárban. — A párisi nuncius, ivreai püspök, kinek alkalma volt őt a compiégnei vadászaton látni, hol egész nap Fermiez király oldala mellett s vele versenyt vágtatott, nem kevésbbé férfiasnak, mondja őt, mint a minő eszesnek már azelőtt ismerte. Ezer közt fölismernők őt — úgymond-a császár arczképéről. A bécsi nuncius egy jelentésében ismét azt olvassuk, hogy