Századok – 1877
WENZEL GUSZTÁV: II. Ulászló magy. és cseh. kir. házas élete 1501-1506. - III. 816
WENZEL GUSZTÁVTÓL. 839 gyarország 1414-ben« czímű regényében báró Eötvös József oly eleven és megható színekkel állít elénk. De sírba szállt a királynéval a nemzetnek és az országnak jó angyala is, s halála után Magyarország sorsában azon szomorú fordulat állt be, mely fenállását is mindinkább veszélyeztette, s elvégre Mohácsnál érte el a katastrófát. Benedetti János Ferencz velenczei követségi titkár a királyné emlékét azon nyilatkozattal tisztelte meg, hogy benne a köztársaságnak is egyik biztos barátja halt meg, hogy mint királyné bölcseségénél fogva nagy tekintetben állt, s hogy kimultát Magyarországban mindnyájan mély fájdalommal megsiratták1). Annál feltűnőbb, hogy épen Magyarországban, melynek érdekeiért Anna királyné életének legjobb tetterejét feláldozni minden perczben kész volt, azok közűi, kik a történelem körében a tudományt és művészetet képviselik, még senki érdemeit elismerőleg nem méltatta ;2) sőt, hogy a szó- és versbősége után eléggé ismeretes Balbi Jeromos, ki gyermekeinek tanítója volt, emlékének tiszteletére egy árva szót sem hagyott bátra. Kénytelen vagyok tehát, elbeszélésem végén azon egykorú, és későbbi cseh írók tanúságaira hivatkozni, kik — midőn Anna királynéról szólnak — jellemének tisztaságát és erényeinek dicséretét is említik3). Halálának emlékét pedig az egykorú Hassensteini Lobkowitz Bohuszlav a következő négy versben tartotta fenn : *) Anna királyné »lasso uno fiol e una fia. Era molto amica dial Signoria nostra, et sapientissima Regina, et morite con grandissimo dolor de tutti di li« etc. Benedetti követjelentése Marino Sanutonál aug. 6-ka alatt. 2) Brutus egyedül említi azt, hogy »ingentis spiritus femina, et in sexu imbecillo praeferens virilem animum« volt. (Vngaricarnm Rerum lib. I. cd. Toldy I. köt. Pest, 18G3. G9. 1.) 3) P. o. Dubravius János szavai a következők: »Quam gravem iacturam Rex immaturo Reginae interitu fecerit, mox sensit redactus ad priorem fortunam, in qua ab aliis, prout illis aut expediret aut liberet, non ipse alios, ut principem decuit, regebat stb. In ista ( az arany- és ezüstnemükre) post obitum Reginae, sicut in alia Regis bona, impetus, non quidem festinus, sed leutus factus est ab Harpiis aulicis, qui tempora rapiendi observare, nimiaque Regis bonitate ad suum quaestum abuti probe noverant.« (Historia Boiemica, Bázel 1575. 301. 1.). —Palaczky 65*
