Századok – 1877
WENZEL GUSZTÁV: II. Ulászló magy. és cseh. kir. házas élete 1501-1506. - III. 816
WENZEL GUSZTÁVTÓL. 831 hogy Zápolyai Jánost kívánják királynak, tehát a tétel nein elvet, hanem személyes és személyre vonatkozó óhajtást tartalmazott. De járult még ehhez azon körülmény is, hogy midőn a Zápolyaiaknak és barátjaiknak sikerűit azt elérni, hogy 1505. a Rákoson országgyűlés tartatott: itteni fellépésük és maguktartása a közjogi hibáknak egész sorozatát foglalta magában. Mert — mellőzve a királyválasztási jog gyakorolhatásának kérdését, melyet itt egészen tekinteten kivűl hagyok, mivel a Ikirály akkor még élt — főhiba az volt, hogy azon urak, kik szövetkeztek, s mint ilyenek tették az idegeneknek Magyarország trónjáról való kizárását tartalmazó hires 1505. október 13-iki rákosi nyilatkozatot, és adták ki ünnepélyes okmány formájában — egészen magánjogi tekinteteket követtek, mintha t i. az országosak őket illető magándominium lett volna, melyről tetszés szerint intézkednek lehetett, — s mintha közjogi képviselési joguk, melyet országgyűlésen voltak hivatva gyakorolni1), őket az országgyűlés alkotmányos formáin és feltételezésein kivűl is az államnak nemcsak közjogi, hanem magánjogi uraivá is tette volna. Az,hogy a Zápolyiak barátjai,midőn az országgyűlésen együtl voltak, az országgyűlés tagjainak nagyobb, vagy talán erélyesebb részét kijelentésök számára megnyerték ; csak azt bizonyítja, hogy igen nevezetes tényleges erőt voltak képesek kifejteni. Ezt azonban az országgyűlés végzésének nevezni nem lehet ; mert nemcsak a főpapok és főurak igen nagy része, de az erdélyi székelyek és szászok, s a magyarországi jászok és kunok, a kiknek az ősi magyar alkotmány szerint szintén volt országgyűlési joguk, ahhoz hozzá nem járultak ; de a városok küldöttjei közűi is, kik alkotmányos jogukhoz képest az országgyűlésen jelen voltak2), egyetlenegy sem csatlakozott a nyilatkozathoz. Országgyűlési végzeménynek pedig még kevésbé lett volna tekinthető, mivel — ha az országgyűlés formailag correct végzését foglalta volna is magában — a király szentesítését nem bírta. *) Budapesti Szemle XI. kötet. 1861. 352. 1. 2) P. o. lásd a Sopron városnak szóló meghívót Kovackicknál, Suppl, ad. Vest. Comit. II. köt. 331. 1.
