Századok – 1877
CZOBOR BÉLA: Magyarország középkori várai - II. 704
CZOBOR BÉLÁTÓL. 725 Dr. Hcnszlmann I in re legújabb munkájában ezeu oklevél műtörténeti fontosságát fejtegetvén, eme következtetést vonja le: »Ez fölötte fontos történeti adat; mert összevetve egyházi építkezésünk három negyed századdal régibb lendületével, arra utal, hogy a rendszeres falazott várak keletkeztét nálunk ne vigyük túl a tatárjáráson; mert hiszen ezen vár építését is épen a tatárjárás okozta, és azért, mert királyi bőkezűségének köszöni eredetét, korára nézve, a magyarországi várak élére helyezendő.« l) f Úgy liiszszük nem fogjuk föl tévesen a tudós szerző szavait, midőn az általa említett »rendszeres falazott várak« nevezet alatt a szigorún, szószerint vett »monumentális építkezést« értjük, melyet ő is, mint egyebütt felhozott nyilatkozataiból kitűnik,2) csak általán és az építészeti anyagot tekintve egyes kivételes esetek megengedése mellett óhajtana zsinórmértékül fölállítani. Ilyenekül volnának tekinthetők — nézetünk szer ént— a végvárak, melyek fontos szerepüknél fogva már jóval a tatárjárás előtt kövekből — habár talán nem is emlékszerüleg — kellett hogy épültek légyen. Mint legrégibb végvárak tekinthetők eddigelé : N y i t r a, P o z s o n y, M o s o n és Sopron, melyeket — miként a fönebb közölt okmánynyal ugyanazon évben és napon kelt pápai megerősítő levélből kitűnik — IV. Béla király hasonnevű fiának, Sclavonia llegina Hungarie quendam desertum montem in sylva Pelys existentem, pro eastro construendo ad defensionem viduarum et orphanorum, a nobis instanter petiit sibi dari contra hostilitatem Tartaricam, que cotidie formidabilis imminebat : nos autem qui etiam loca huiusmodi baronibus et aliis regni nostri fidelibus largiebamur pro faciendis munitionibus, ipsi consorti nostre domine liegine montem donavimus, quem petebat. In quo ipsa domina Kegina deauro suo proprio et ornament is sertis videlicet aureis et monilibus, ac aliis rebus pretiosis secum allatis castrum de s u p t u o s o fee i*t opere construi, ad quod necessitatis tempore vidue et orphani, ac alii receptacula propria non habentes confugere valeant, et ab hostili rabie tamquam in domo refugii se tueri.“ *) H e n s z 1 m a n n, Magyarország ó-keresztyén, román ás átmenet stylü mii-emlékeinek rövid ismertetése, 159. 1. 3) U. o. 149, 153. 1.
