Századok – 1877
CZOBOR BÉLA: Magyarország középkori várai - II. 704
CfcOBOR BÉLÁTÓL. 721 Nem lesz érdektelen pár szóval a vajda-hunyadi vár ritka szép lovagterméről itt megemlékeznünk. A négy öl magas termet hosszában öt nyolcz-szögű vörös márvány pillér két egyenlő részre osztja, észak felől két, az udvar felől is annyi ablak világítja; ezek mélyedésében a fal mellett jobbról és balról egyegy tömör kőpad van. A csúcsíves boltozat Ízléses bordái és a pillér-fők lomb díszítményei gondos és ügyes faragó-művészre vallanak. A másfélláb átmérőjű zárkövek Hunyadi, Szilágyi és más nevezetes családok czímerét ábrázoló faragványokkal ékeskednek. A bemenettől számított első pilléren Hunyadi hollós, és Szilágyi zergés czimere látható márványból s a második pilléren eme latin felirat olvasható középkori barát-betűkkel (minusculae) >Hoc opus fecit fiei mag. Jones de hun y a d regi hugi guba a. d. m c c c c 1 i j « az az : Hoc opus fecit fieri magnificus Ioannes de Hunyad regni hungariae gubernator anno domini 1452.*) Tehát a vár ezen biztosan datált részletének urát és építőjét Mátyás királyunk édes atyjában, Hunyadi Jánosban tisztelhetjük. A vajda-hunyadi vár lovagterméhez, méreteit, építészeti szépségét és styljét tekintve, hazánkban csak az egy v é g 1 e s i hasonlítható, mely jelenleg kápolnává van átalakítva. A boltozatok gyengéd alkotásit bordái, nyúlánk kerek pillérei, a zárkövek s kiváltkép a díszes mívezetü erkélyek, melyek az ablakfalak mélyedésében, a terein belső részében vannak elrendezve (loggiáé), megérdemlik a műértő figyelmét.2) A helység viszonya a várhoz. Ez a középkorban különböző volt. Zsinórmértékűi állítható fel, hogy ahol a helység önálló volt (pl. Esztergom, Trencsén, N y i t r a, Pozsony, Veszprém, Visegrád, Huszt, stb.) a vár is különállónak tekintetett s fellegvár név alatt szerepelt. Nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb városok is részesültek ezen *) Arányi, id. mü. 22—23. 1. V. ö. VI. tábla A, B ábráit melyek elseje a lovagterem liossz-átmetszetét, másodika pedig alaprajzát tárja elénk. 2) Ipolyi, 214. 1. Schematismus Historiens Dioec. Neosolicnsis,
