Századok – 1877

CZOBOR BÉLA: Magyarország középkori várai - II. 704

718 MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI VÁRAI, CZOBOR BÉLÁTÓL.

A várkápolna (Burgkapelle, Schlosskapelle, capella palatina, capella castellana) rendesen a lovagterem mellett, vagy vele szemközt, szokás szerént pontosan keletelve (orientation) emelkedett. Néha sajátságos alkotású volt, értjük az u. n. kettőskápolnát (Doppelkapelle), mely két egymás fölötti osztályból, emeletből állott. E különös szerkezet oka igen egyszerű. A felső emeletben, hol az isteni tiszteletet tartották, a vár ura foglalt helyet családjával és vendégeivel, az alsóban pedig a cselédség végezte ájtatosságát. De hogy a sz. mise főbb részeiről tudomásuk legyen, a felső emelet padlózatában, mely egyúttal az alsónak tetőzete volt, egy kerek nyílást vágtak, s ezen keresztül az alant levők hallhatták a mise részeit jelző csengetyű-szót. Nálunk ilyen volt egykor a zólyomi várkápolna, mely — fájdalom — újabb időben egybe lön szakítva.*)

Aromán korszakban komoly egyszerűséggel, míg az átmeneti és csúcsíves műépítészetben költségésebb fénynyel találkozunk. A román kápolnák komor kinézésű, zömök épületek, la* pos mennyezettel vagy rideg keresztboltozattal födve ; keskeny ablakjain gyér világosság ömlik szét belsejükben. A szentély (apsis) félkörű alaldtású, közepén az egyszerű oltár asztallal (altare). A keskeny ablakok közti terjedelmes falakat a bibliából vett jelenetek borítják (biblia pauperum).

Az átmeneti és c s û c s í v e s stylíí kápolnák merészen felszökő boltozat-gerinczeik-, pompás színvegyületű ablakfestményeik- és remekül faragott szárnyas oltáruk-, szószékük- és padjaikkal érezhetően kellemesebb benyomást gyakorolnak a belépő kedélyére. Mintegy röptében kövült imaként áll előttünk a légies épület szemkápráztatólag dús faragványaival és polychromies s díszrészleteivel. Nem tudja az ember, váljon a mintázatok gazdagságát bámulja-e inkább, vagy a kivitel műgonddal párosult

’) Ipolyi, Schematismus Historicus Dioec. Neosolieusis. 224.1. Bél Mátyás így ír róla: „Ad orientem sacellum est cultui destinatum diuino, quod perrupto p a u i mento, et cum imae partis fano coniunctum angustam refert aedem. Nempe superiorem aedis partem, quoties sacra fiebant, rex cum comitatu sibi familiari occupavit ; cum infra residuum aulae vulgus, consideret.“ V. ö. Notit. Hungáriáé. II. 488. 1. § II.