Századok – 1877
CZOBOR BÉLA: Magyarország középkori várai - II. 704
CZOBOR BÉLÁTÓL. 707 Ha az egyházi művészetek keletkezését, fejlődésük fokozatain visszafelé haladva vizsgáljuk, a pogány római classicitás romjaihoz jutunk, melyből phoenix gyanánt az új vallás eszméinek megfelelő műízlés emelkedett ki. E pogány alapon nem csekély fáradságba került a kereszténység magasztos dogmáinak és mysteriumainak a profanálás veszélyétől ment kifejezést adni a művészet különböző ágaiban. Azonban nem soká tartott e merev, a régivel teljesen szakítani nem tudó, küzdő állapot, melynek elég számos kinyomatát láthatni a Róma catacombáiban levő, pogány reminiscentiákkal kevert első keresztény műemlékeken. Csakhamar kibontakozott a keresztény művészet is a táplálta magasztos szellem szárnyain a pogányság karjai közűi, mely művészi tökélye ragyogó fénypontján sem elégíti ki vala az érzékiség határain jóval túllebegő, eszményeit nem a földön, hanem az égiek honában kereső kereszténység kívánalmait, magas röptű vágyait. Az új eszmék új alakokat követeltek, a dogmák és mysteriumok megfelelő kifejezést a képző művészetekben. A keresztény műépítészet a pogány b a s i 1 i k a (basilica, basilique) eszméjéből, sőt talán épen a keresztény cultus igényeinek berendezett egyik példányából, mint bőlcsejéből fejlett először határozottan keresztény jellegű Lasilikává, majd — a pazaron fényes byzanti mellékágtól eltekintve — román, s teljes pompájában díszlő csúcsíves építészetté. Az egyházi műépítészet mindenkor karöltve haladt a világival, vagy jobban mondva ölébe fogadta a világit. Nehogy azoban félre értessünk, egyúttal megjegyezzük, hogy míg az egyházinál a szembeötlő fény és nagy műgond a jellemző : addig a világinál az egyszerűség és tartósság. A templomépítészet productumain a legrégibb időktől fogva bizonyos eszményi lendület észlelhető, mely semmiféle külbefolyástól sem tűrte magát korlátok közé szorítani, avagy ha kivételesen meg is történt — mint pl. a k a s s a i dóm alaptervezeténél — rendesen kirívó kivétel gyanánt tűnik a műértő szemei előtt föl. A világi, de különösen a várépítészet első sorban az opportunitás elvét követte, a küldísz és kényelem csak mellékesen jöttek tekintetbe. Ezen szabály alól kivételt látszanak képezni az u. n. m u-