Századok – 1877
EDELSPACHER ANTAL: Ibn Dustah - I. 697
EDELSPACIIER ANTALTÓL. 701 kodik, hogy az, egy vagy több, már meglevő följegyzésből van egybeállítva, melyhez talán a saját idejebéli adatokat imittamott, hallomás után illesztette. A magyarokról szóló feljegyzéseit illetőleg ez nem állítható, mert igen valószínű, hogy azt egészen compilálta. Bizonyos ugyanis, hogy Ibn Dustaha •»Kelet-Európa Népeiről« szóló följegyzéseit 903 után írta, mert ezen évben fordűlt meg Müdlnában, s a jelzett följegyzések jóval e város leírása után következnek művében. Úgy de nála 903 után is a pont-tenger fölött lakik a magyarság, s arról, hogy e nemzet már 888-ban elhagyta vala a pont-tenger fölött terülő síkokat, s hogy továbbá a pannodák Négyfolyamhonban szerzett magának új lakást, mit sem tud. A keleten visszamaradt s a régi Volga-honba *) költözött magyarságra meg távolról sem lehet gondolni, mert Ibn Dustali Kendét említi a magyarok főnökéül, ki tudvalevőleg a Négyfolyamhon megszerzésében is szerepelt.2) A magyarokról szóló följegyzést tehát egy oly műből kellett Ibn Dustahnak #) A pont-magyarok egy részének az ős, illetve a pont-tenger fölött terülő honban való visszamaradása és keletfelé való költözéséről egyedül a Bíborban született Vaszilcfsz tesz említést, kinek »nq ra TÎjç xeQCiiSoq, aéQi}« (29.§.) kitétele számos balértelinezést szült. E kitétel nem mond egyebet, mint azt, hogy a magyarok ezen töredéke keletfelé költözött, és pedig korántsem Persiába vagy a Kaukáz vidékre, hanem a Volga elvére. A jelzett irány fölvétele mellett tanúskodik még Julián szerzetes tudósítása is, ki e magyarokat a Volga elvén találta fel. Hogy Konstantin császár imént jelzett szavai, illetőleg a »xegOiq« irányjelzö csakugyan »keletet« jelent, azt egy Iheophylaktos Simokattes müvében található analóg eset és hely (I. 8. §.) minden kétségen felül helyezi. 2) Ibn Dustah Kend éj e kétségtelenül azonos a névtelen jegyző C und u (Köndö, azaz Kende) és Kézai Cund (Könd, azaz Kendéjével. Hajdan azon véleményben voltam, hogy Ibn Dustah Kend éj e nem tulajdon, hanem méltóság név. Erre a mongol-tatár »Kiindii schwer, wichtig, ehrbar ; noMCCjit, y Biunenie — Bjiiorpaa no uancaiib joucxtlloeMb, minie eoMiiun« szó szolgált okúi, ámde Ibn Dustah szövegének pontos értelmezése a jelzett összehasonlítást kizárja. Kende továbbá »fökirály« (^XÚo^l+*i)-ként van föltüntetve, a mi a mongol-tatár kiindüvel, mely a »falusi esküdt« méltóságnak felel meg, alig lesz einígyen is összehasonlítható.
