Századok – 1877
ÓVÁRY LIPÓT: Kutatások a nápolyi Farnese levéltárban 1
2 KOTA TÁSOK A NÁl’OJ.YI FAUN ES E LEVÉLTÁRBAN zetesen Granvelle bibornok V. Károly s később IL Fülöp miniszterének eredeti levelei Farnese bíbornokhoz s Margit pármai herczegnő s flandriai kormányzónőliez, ki V. Károly természetes leánya volt, valamint a bruxellesi, madridi s németországi nunciusoknak jelentései 1535-től 1580-ig, jelenleg rendezgetnek kiadás alá Bruxellesben Gfachard belga állami levéltárnok s akadémiánk lev. tagja által. A hazai történelmünket érdeklő okmányok, melyeknek általam készített másolatai a Magyar tudományos Akadémia birtokában vannak, kétféle természetűek, ugyanis részint bécsi s budai nunciusok s legátusok jelentései s az ezeknek adott utasítások, valamint egyes államférfiak levelei 1528-tól 1550-ig, tehát vatikáni levelezések, részint a pármai herczeg bécsi követeinek jelentései a XVII. század elejétől ugyan e század végéig. Ezúttal csak az elsőknek, azaz : a Farnese levéltár tisztán vatikáni részéhez tartozó okmányoknak egy részét leszek bátor ismertetni, melyek különösen a Ferdinand s János ellenkirályaink közti viszályokra vannak vonatkozással, s közvetlen nyilatkozatait tartalmazván nemcsak e két fejedelemnek, de egyes minisztereiknek is, elvitázliatlan történelmi becscsel bírnak. 1537-ig csak kevés okmányt tartalmaz a farnesi levéltár. Az érdekesebbek közöl fölemlítem Laszkó János gneseni prépostnak, Jeromos fivérének, Rincon franczia követhez intézett s alkalmasint fölfogott levelét 1528. nov. 18-ról, melyet Campeggio nuncius közöl Farnese bíbornokkal. Laszkó leírván történelmünkben ismert adatokkal János királynak tarnovi menlielyéről való távoztál, Magyarhonba való bevonulását s első győzelmeit, sorait így fejezé be : Egész Magyarország, úgymond, a nemesség úgy mint a köznép, János pártján van, smost csak azt várják, hogy ő is t. i. Rincon váltsa be Ígéretét — bizonyosan a franczia szövetségre vonatkozólag — hogy a diadal teljes le* gyen. A. nunciusok hiányos jelentései ez évekből minket érdeklőleg csupán a két ellenkirály közt császári közvetítéssel folyt béketárgyalásokra s a János király területén volt magyar püspökök sürgetett megerősítésére vonatkoznak, mely megerősítést
