Századok – 1877
THALLÓCZY LAJOS:A magyar hadi szervezet átalakulása történetéhez a XVI. században 674
KÜLÖNFÉLÉK. 675 A XVI. század vége felé kezdődik az átalakulás, a főurak, főpapok most már nagyobb mérvben pénzzel váltják ki magukat a bandérium tartása alól, — erre adalék a közlendő kimutatás, mely 1560 — 70 között kelt — a védelem localissá válik, melynek előnyeit tagadni ugyan nem lehet, de megint azt sem, hogy — ha a nemzetek solidaritásának szép ugyan, de nem reális elvétől eltekintünk — a 16-éves Budát felmentő hadjáratot legjava részben, idegen sorcsapatok harczolták végig ; a szathmári béke után — eltekintve mindenütt a hadi szempontból nem dicstelen nemzeti fölkelesektől — pedig, épen könnyen ment az általános keretbe-szorítás. Mária - Terézia, sőt József alatt is megvolt azonban külön színezete a sereg magyar felének; így a mostani 2. 5. 19. 31. 32. 33. 34. 37. 39. 51. 52. 60. gyalogezredeknek mindég magyar tulajdonosaik (Inhaber) voltak. Ez a legújabb időkig igen fontos állás volt, ő nevezte ki az alsóbb tiszti-kart, s így annak szellemére nagy befolyással volt. Most van 40 magyar gyalog sorezred s azok közt csak a 70-diknck van magyar tulajdonosa. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy ez rendszerré vált, de mindenesetre elég érdekes körülmény. Tüzérezred meg épen csak 4 van, régebben a nemzeti hajlandóságok után ítélvén, magyar tüzérezredet nem is alakítottak. A tisztán magyar eredetű 14 huszárezred közt pedig csak 5-nek van magyar tulajdonosa (1. 2. 3. 12. 14.) E központosító törekvéseket igen kívánatos volna részletesen tárgyalni, mi csak jelezni kívántuk, hogy azért, mert egyik-másik intézmény fejlődése nemzeti aspiratióinknak épen nem kedvező, sőt gyűlöletes, annak tanulmányozása nem kevésbe tauűságos, sőt épeu szükséges már csak a jövő érdekében is. E szempontból közöljük az alábbi adalékot az országos levéltár Acta Publica czímü gyűjteményéből (46 csőm. 17 sz.). Ebből azt tanuljuk, hogy a püspökök, apátok, káptalanok, főurak megváltván magukat a bandérium tartása alól, az uralkodó e váltságösszegen oly sereget alakíthatott, a milyen neki tetszett. S ezzel a sereg megszűnt nemzeti lenni. Érdekes egyúttal a váltságösszeg nagysága s az egyes kiállítandó csapatok aránya is ; nem egy érdekes következtetést vonhatunk belőle. E szerint a püspökök 2000 lovast állítanak vagy 56,500 frtot fizetnek s az apátok 711 lovast, vagy 23,005 frt, a káptalanok 437 lovast, vagy 13,300 frtot, a főurak 6650 lovast és 4525 gyalogot, összesen 11,175 embert vagy 188,000 frtot fizetnek. A király tehát — ha a 44*
