Századok – 1877

KÁROLYI ÁRPÁD: Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban - I. 642

KÁROLYI ÁRPÁDTÓL.

643

delmek hamarább összegyűjtötték seregeiket, s ha nálok is egy akarat, egy értelem uralkodik, mint a császári táborban, hol Károly hadban és diplomácziai cselekvényei közt korlátlan úr és parancsoló volt, bizonynyal más fordulatot vesznek az események. *) Eleintén főként a szövetségi főhadparancsnok, a tapasztalt s már Miksa alatt szolgált Burtenbachi Schärtlin Sebestyén ügyessége folytán, úgylátszott, hogy a fejedelmek részén van a szerencse ; igaz, hogy nagyobb, elhatározó ütközetek nem vívattak, az ellenséges csapatok csak portyázással fáraszták egymást — a Duna vidékein, Regensburg, Ingolstadt stb. környékén ; de később, mikor északon Ferdinánd római s magyar király Móricz herczeggel egyesülve a szász választó-fejedelem birtokait megtámadá s a választó-fejedelem kénytelen volt a déli harcztérről megválni, hogy birtokai védelmére siessen : ekkor a megoszlott, korántsem meggyőzött szövetséges hadak ellenében Károly maradt a helyzet ura ; a birodalmi városokat : TJlmot, Augsburgot, Strassburgot egymásután bódolásra kényszerité, s miután ekép hátát födözte, fölvonült az északon győzelmes János Frigyes ellen s ezt a mühlbergi csatában nemcsak legyőzte, de el is fogta.

Szép napok voltak ezek, talán a legszebbek Károly életében. Országok és főurak, városok és polgárok járúltak hozzá s estek térdre előtte kegyelemért könyörögve; az a szövetség, melyet a prot. rendek alkottak, s mely 15 év óta óriási kő gyanánt minduntalan láb alatt volt törekvéseiben, most megtörve, szétugrasztva, daczos fejei pedig megalázva bevertek trónja zsámolyánál. Károly dicsősége tetőpontján állott s e dicsőséget, e diadalmas napok emlékét egy csoport hívatott s hívatlan író többé-kevésbé sikerűit följegyzésekben hagyta bátra az utókor számára. 2) Maga a császár, midőn később a s. juste-i kolostor magányába vonúlt, Julius Caesar olaszfordítása mellett legörö*) L. Ranke fejtegetéseit, melyeket az újabb és újabb kutatások csak megerősítenek.

2) Lásd Voigt ily. két világos irályú s kitűnő kritikával írt értekezését : Die Geschichtsschreibung über den schmalkaldischen Krieg, az »Abhandlungen der pliil. hist. Classe d. kön. sächsischen Gesellschaft der Wisseusch.« VI. kötetében 1874.

42*