Századok – 1877
WENZEL GUSZTÁV: II. Ulászló magy. és cseh. kir. házas élete 1501-1506. - I. 630
WENZEL GÜSZTÁVTÓL. 639 leg, ki arra nézve jelentőséggel többé nem bírt, csak röviden jegyzem meg, bogy későbbi sorsáról már más alkalommal szóltam. a) Sokkal fontosabb, bogy Ulászló, miután — mint láttuk — már bárom menyasszonyát elhagyta, most 44 éves korában ismét mint házasúlandó kérő lépett föl. Csakhogy vállalkozási erélye csekélyebb volt, mint előbb. Európa akkori politicai conjuncturái közt Ulászló személyisége még oly fontosnak tűnt föl, hogy három leghatalmasabb ország, t. i. a német birodalom, Siczilia és Francziaország uralkodó dynastiáiból még menyasszonyt kereshetett, sőt hogy bizonyos tekintetben, ezek őt új menyasszonyok ajánlása által igyekeztek megnyerni. Fején ugyanis most két korona, t. i. a magyar és a cseh egyesítve volt, mely mindkettőt még félszázaddal előbb legkitűnőbbeknek tartottak.2) S azonkívül közvetlen előde Mátyás királynak emléke is őt oly nimbussal fogta körül, hogy az akkori uralkodók közt a legelőkelőbbek egyikének tekintetett. Nem csoda tehát, hogy Marino Sanuto híres világkrónikája Ulászló házassági ügyét Európa akkori fontosabb államügyei közé sorozta, s ehhez képest róla több érdekes adatot tartalmaz. Ezek szerint Ulászló maga is házasságát túlnyomólag politicai szempontból vette szemügyre ; annélkül azonban hogy személyes hajlamairól egészen lemondani kész lett volna. Midőn már tudta, hogy a szent consistorium őt előbbi kötelmei alól föl fogja menteni, 1499. titkos küldött által a velenczei köztársaságnak azt üzente, hogy mást nem fog nőül venni, mint kit a Signoria neki tanácsland.3) A német birodalomban akkor két hatalmas párt volt, mely mindkettő saját érdekében Ulászlót megnyerni kívánta ; a császár I. Maximilián, s az evvel szemben állott ellenzéki párt. Maximiliánnak követe neki már 1500. kezdetén leánya Margit főher!) Századok. 1871. 9. 1. 2) Aeneas Sylvius, Magyar- ás Csehországról szólván, azt mondja, hogy azok inkább »Archiregna«, mint »Regna.« 3) Marino Sanuto 1499. sept. 27-ke alatt, a Magy. tud. Akadémia Történelmi Tára XIV. köt. 89. 1.
