Századok – 1877
GYÁRFÁS ISTVÁN: A fekete sereg - II. 617
628 A FEKETE SEREG ház falai közé menekülvén, a magyarok ezt fölgyújtották, a csehek itt lelték halálukat, s rablott vagyonuk hadi zsákmányúl a magyarok kezébe került. Halason fenmaradt szájhagyomány szerint a csehek közül sokan az egyházba menekültek, Kinisy elkezdvén ágyúztatni, ezen egyházat összelövette, fölgyujtatta s reájok szaggattatta. Ez előadást igazolni látszanak az emlékjelek, 1867-ik évben a tó medrén keresztül a szőlőkbe közlekedési útul töltés húzatván, ez út miatt a templombegy keresztül metszetett, s elébb is ugyan, e hegy egy részének úttöltésűl gyakrabban használásakor, most azonban ez emlékjelek még nagyobb mennyiségben tűntek elő. Az előfordúlt rétegek és tárgyak különféleségéből azt lehet következtetni, hogy e széles terjedelmű halom három korszakot képvisel. A déli oldalán előtűnt hullák, urnák, hamü, nyakék, fülbevalók, hajtű, kavics, cserepek stb. római vagy barbár korszakra mutatnak. Közepén a legmagosabb részen az alsó réteg öt hulla között : III. Béla 14 darab, további IV. Béla, ezenkívül tatár és frísaticusnak elnevezett pénzeket tartalmazván, az r Árpád korszakot tünteti elő. Ez utóbbi leleteket tartalmazó rétegen felül, hihetően ráhordott földdel a domb magasabbra emeltetvén, épült rajta a XIII-ik század vége felé a halasi kánok első egyháza kőből és téglából, mely Kinizy által döntetett romba. Ez állítást igazolják ezen felső rétegből előkerült fekete szénüszkök, tégla, kő, mésztörmelék vegyüléke, ezek között öszezűzott ember csontok, I. Lajos, Mária, Zsígmond, Albert és I. Mátyás pénzei, kőgolyó és zárdarabok, kis réz fülbevaló, csizmapatkók, zablavasak, ezüst gyűrű, koponyák mellett ezüst és réz fülbevalók, egy idomtalan régi nagy kulcs stb. melyek nagy része a halasi főiskola régiségtárában látható. Ezen épületet rombadöntő vész korát látszik jelezni azon körülmény, hogy I. Mátyás utáni királyok pénzei a leletek között elő nem fordúlnak. A piaczhegyről csak annyit lehet megjegyezni, hogy ez lehete e város legrégibb vásárhelye, míg nem e század első felében úttöltésre elhordatván, ez alkalommal itt sok ember-csont került elő, de a mely ugyanott ismét eltemettetett.
