Századok – 1877
GYÁRFÁS ISTVÁN: A fekete sereg - II. 617
A FEKETE SEREG fi 24 kegyetlen sereget, vagy nékik engedje meg, hogy rajtok boszujokat tölthessék. Erre a király Kinisy Pálnak, kinek a fekete légió parancsnoksága alatt állott, meghagyta, hogy a fekete sereget, ha lehet , szép szerivel, de szükség esetében erőhatalommal is fékezze meg. Kinisy visszaemlékezve arra, miszerint e csapatok felső Magyarországban mennyi rablást, pusztítást és szentségtörést követtek el, hogy eljárása sikeresebb legyen, magához hívatván a századosokat, őket szíves fogadás és megajándékozás mellett erélyes szavakban megintette, hogy minden kihágásoktól mind magokat, mind katonáikat szigorúan visszatartsák, annyival inkább, mivel ó büntetés terhe alatt megparancsolta, hogy a lótartáson kívül, mit ingyen kapnak , egyéb élelmi szerek részökre mérsékelt áron szolgáltassanak; a századosok, jóváhagyva ez intézkedést, megígérték, hogy parancsát teljesíteni fogják, s ezzel Szegedre, nyári szállásaikra elbocsáttattak. Azonban már néhány nap múlva a fekete sereg a vidék lakosságát ennek élete, becsülete s vagyona ellen irányzott legistentelenebb kihágásokkal kezdte kínozni ; minek következtében Kinisy előtt egy tisztes nő jelent meg öltönye rongyaiban, s térdre borúivá sűrű könykullatások között panaszolta, hogy őt, védtelent, a cseh katonák minden vagyonából, még öltönyéből is kifosztották ; majd egy falu lelkésze panaszolta előtte, hogy egy cseh katona a Krisztus teste ezüst tartályát az egyházból kirabolván, a szent testet istentelen kezekkel földre vetette. Kinisy már az első panaszra is szerfölött megindúlt, de kellő szigorral föllépni a viszonyok nem engedvén, haragját mértékelni kelle, nehogy a fekete légiót, melynek vitézségére a töröknek napontai beütései miatt nagy szüksége volt, magától elidegenítse. Azonban folyvást és mind sűrűbben érkezvén hozzá a panaszok, a cseliekhez egy dorgáló levelet írt , melyet ezek merész elbizakodottságukban széttépve, lábaikkal összetapostak — s istentelen rablásaikat tovább folytatták. Végre Kinisy kénytelen vala belátni, hogy úgy az alvidék nyugalma, mint saját tekintélye megóvása végett is a csehek féktelen vakmerőségét tovább büntetés nélkül hagyni nem lehet, a
