Századok – 1877
ZSILINSZKY MIHÁLY: Bonfinius Antal történetíró jellemzése 510
526 BONFINÎÜS ANTAL TÖRTÉNETÍRÓ JELLEMZÉSE íme Bonfinius előszeretete a görög és latin irók iránt még az irály külső formájában is nyilván tilt. 0 is azon kor szellemének befolyása alatt állott, melyben a keresztény egyházi írók, a kik Krisztus helyett a Jupiter fejéből kipattant Minervát, s a szentlélek helyett az »égi zephyr lehelletét« kezdték használni, világos tanúbizonyságául annak, hogy az úgynevezett renessaince nemcsak győzött, hanem itt-ott túlzásba is csapott. Ha már mostan, az eddig mondottak után, rövid és határozott ítéletet kellene mondanunk Bonfinius történetírói érdemeiről, úgy fejtegetésünk eredményét a következőkben lehetne összefoglalni : Bonfinius a magyar történetírás mezején egy új korszakot nyitott meg, a mennyiben a középkori krónikások szokásos száraz és egyhangú másoló előadásától eltérve, művésziebb szempontból, szabadabb fölfogással tárgyalja nemzetünk történelmét a hunnoktól kezdve egész II. Ulászlóig. Ennek tulajdonítjuk azt, hogy azon korban alig Íratott történelmi mű Európában, mely oly sok kiadásban, *) annyi ideig lett volna e kedvencz a tudós világnak, mint épen ez. Szerzőjének világnézlete korához képest, elég emelkedett, egészben véve vallásos. Az események főintézőjét az isteni gondviselésben találja, de a mellett a körülmények alakulásának és a személyek jellemének befolyását is elismeri, történelmi tényezők gyanánt. A forrásokat nagy szorgalommal gyűjtögette össze ; de a critica nem képezi erős oldalát. Sok haszontalan mesét tény gyanánt ad elő, sok oda nem tartozó anyagot halmoz össze, csupa érdekességi szempontból. Mint idegen, nem ismerte jól a magyar nép szellemét, szokásait, erkölcseit, sőt még alkotmányát sem. Minthogy »nem volt ideje« kellőleg áttanúlmányozni a magyar életet, a magyar forrásokat, az események elbeszélésénél sok ingadozást, történelmi botlást, chronologiai és geneologiai hibát *) Megjelent 8 latin kiadásban, Brcnnertől Basel 1543. Holtaitól Kolozsvárit 1565. Zsámbokitól Basel 1568. Köln 1590. Frankfurt 1581. Hanau 1606. Bées 17 71. Pozsouy-Bécs, 1744. Német nyelven 4 kiadást ért. Magyar nyelven egyszer lett átdolgozva Heltai Gáspár által.
