Századok – 1877

ZSILINSZKY MIHÁLY: Bonfinius Antal történetíró jellemzése 510

ZSILINSZKY MISÁLYTÓL.

515

indító okait, melyeket részint a viszonyokban, részint a személyekben talál föl.

Mily szépen fejtegeti péltláül a Fridrik ellen viselt háborúk okait. Bármely államférfiú sem lett volna képes az összefüggést ügyesebben kimutatni, mint Bonfinius. Eles critica alá veszi a németek által fölhordott okokat ; gyöngédséggel párosúlt bátorsággal védi Mátyást az ellene fölhozott vádakkal szemben, s végül, mint jeles néppsycholog, fölfejti a két hatalmas fejedelem és nemzet eltérő jellemvonásait, különböző gondolkozásmódját, és kimutatja, hogy már e miatt sem lehetett közöttük béke. — Szolgáljon itt példáúl, ezen párhúzamból vett néhány sor :

»A mondottakon kívül — úgymond Bonfinius — hozz áj árúlt az erkölcsök roppant ellentéte és a magyarnak és németnek veleszületett örökös gyűlölködése. Ugyanis Mátyás természeténél fogva bőkezű és méltóságos, túlságosan dícsvágyó és tiszteletkívánó volt, kinek lelke mindig kész volt veszélyteljes nagy tettekre : ellenben Fridrik császár nemcsak takarékos, hanem fösvény, inkább pénzvágyó, mint tiszteletkívánó volt, s a kereszténység békéjére fordítá figyelmét. Amaz harczias, fáradhatatlan és nélkülözni tudó ; ez kényelemkedvelő, gondatlan, korlielykedő és tunya. Amaz a legjelesb fejedelmek vetélytársa lévén, mindig a régiek dicsőségével vetélkedett ; ez irígylelkű, mások nagy tetteit akadályozó, békében háborút, háborúban pedig békét óhajtó, de egyikben sem állhatatos. Amannak szabad lelke őszinte, mint Marsé, békére és harezra könnyen hajló, ennek szokása volt mindent ügyesen és fortélyosan magának tulajdonítani s barátjainak tanácsára nem hallgatni, s végre is nehézkes volt mindenben ... Amaz az elmésségben, tréfában és társaságban lelte gyönyörét ; emez visszavonúlt, szomorú és övéitől eltérő életmódot követett stb. stb.«

A török háborúkban Magyarországot igen helyesen úgy tünteti föl, mint a kereszténység védbástyáját, s mely ennélfogva az egész Európa hálájára méltó. A török pusztításokról szólva, határozottan kimondja, hogy ha Hunyadi János nincs, akkor nemcsak Pannonia, Noricum és Germánia, hanem az egész kereszténység elpusztúl.

34*