Századok – 1877
ZSILINSZKY MIHÁLY: Bonfinius Antal történetíró jellemzése 510
510 BONFINIUS ANTAL TÖRTÉNETÍRÓ JELLEMZÉSE. I. Általában ismert dolog, hogy a régi, úgynevezett középkori historicusok nem voltak egyebek, mint többé-kevésbé ügyes compilatorok, a kik az elődeik által összeállított krónikákat majdnem szóról szóra kiírták, anélkül, hogy bizonyos önállóságra vagy pragmatismusra törekedtek volna. Még Túróczi János, ezen kiváló krónikásunk is elmondja magáról, hogy ő »mindenben a régtörténeteket követte és a szerzők nézetén túl egyáltalában nem ment«. Ismételve mentegeti magát, hogy munkájába semmit nem csempészett be ; világos tanúbizonyságáúl annak, hogy ő a történetírás legfőbb erényének tartja a kapott adatok hü lemásolását. Azonban Túróczi korában már más irány is kezdett érvényre emelkedni. Az az irány, a mely a régi classicusok nyomain haladva szabadabb fölfogásnak is tért engedett ; az az irány, mely nem elégedett meg többé a kapott tények egyszerű lemásolásával, hanem a művészi tökély szemelőtt tartásával, öntudatos alakításra és színezésre törekedett. Herodotos és Thukydides, Livius és Tacitus, Plinius és Strabon voltak a mesterek, kikhez ez új irány követői jártak tanúlni. Nálunk ez új irány legpregnánsabb kifejezője volt Bonfinius Antal, az olasz eredetű magyar történetíró, a kit Hunyadi Mátyás, tudománykedvelő nagy királyunk, udvarába fogadott azon megbízás mellett, hogy a magyar nemzetnek történelmét, tudományos szempontból írná meg. Bonfinius e fölhívásnak engedve, nagy erővel fogott a mun-
