Századok – 1877
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - 896
103 sorban 1710-ig terjednek. A későbbieket a városi számvevőség őrzi. A számkönyvek mellett találhatók a régi városi ítéleti könyvek az úgynevezett »Urgicht ptcech« a XV-ik század második negyedétől a XYII-ik század elejéig. A többi helyet a tanács jegyzőkönyveinek mellékletei foglalják el, az alsó nagy fiókot pedig a város térképei, rajzai, felvételei stb. töltik meg. Ezek mindazonáltal a XVII-ik század végénél nem idősebbek. Volt a levéltárban több rendbeli régi fegyverdarab is, de azok az 1849-iki évben az általános lefegyverezés alkalmakor elkoboztattak. A régi hóhérbárd, nemkülönben a Bellám Mihály egykori városbíró által a hivatalos utódoknak végrendeletileg hagyományozott XYI-ik századbeli díszkard sok kérés és czivódás után a város birtokában hagyatott, s ezek a város kulcsaival és régi pecsétéivel együtt jelenleg is a városi múzeumban őriztetnek. Ez a levéltár elhelyezése. Ami a levéltár tartalmát és becsét illeti, bízvást mondhatni, hogy az, a hazai levéltárak egyik legnevezetesbike, legnagyszerűbbje. Az okiratok nemcsak a városra szorítkozó helyi érdekkel bírnak, hanem hazánk egyetemes történetének felvilágosítására is kiváló fényt derítenek. Aki hazánk culturtvrténetének monographusává akar lenni, sikerrel csak úgy végzendi munkáját, ha el nem mulasztja felkutatni és felhasználni azon tömérdek adatot, melyek e tekintetben e levéltárban összegyűjtvék. Alig van ága az ipar és culturális életnek, melyhez a levéltár gazdag adatokat nem szolgáltatna. Ép úgy nem lehet a levéltár felhasználása nélkül a hazai vallástörténetet megírni s főleg a XVI-ik századtól oly bőven csörgedeznek a religionariákra vonatkozó adatok, hogy alig hasonlítható e tekintetben más levéltár a pozsonyi városival össze. Szerfelett érdekesek, fontosak és gazdagok a zsidókra vonatkozó okiratok, melyek a zsidóügy, mondhatni minden phasisára, a zsidók polgári és üzleti életére jellemző és sajátos világosságot vetnek. Rendkívül gazdagon van továbbá képviselve az adóügy, mely a XIV-ik századtól kezdődik. Legtöbb az adat Zsigmond és Mátyás korából s ezek leginkább a subsidiumra vonatkoznak. Érdekesek a »lucrum camerae«
