Századok – 1877
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - 896
85 missalék , antiphonalék, breviáriumok és szent beszédek — továbbá Lactantius, Cyrillus Alexandrinus és Aquinoi Szent Tamás egyes munkáit foglalják magukban. A classical irodalomból csak (a Calliopius-féle) Terentius fordul elő. Két codex azonban kiváló érdekkel bir reánk nézve, mert magán viseli a Corviucodexek jellegét, s mert biztos iudicium nyomán legalább egyikökvől mondhatjuk, hogy Mátyás király könyvtárából származik. Ezek a: Cyrillus Alexandrinus : »Expositio in Cantica Canticorum« és »L. Caelii Lnctanii Firmiani opera czítnü codexek. Az első a XIV. század végéről vagy a XV. elejéről való, finom hártyán szép goth-betükkel egy hasábban irva, csinos, színezett kezdőbetűi, valamint barna bőrű rézsorokkal és kapcsokkal ellátott kötése tanúsítják, hogy az ékesebb codexek közűi származik. Eleje csonka, az első quaternio csaknem egészen hiányzik. Van azonban boritéka belső részén egy 1631-ben kelt latin jegyzet, melyből megtudjuk, hogy e könyvet egy budai magyar fogoly, mikor a kir. könyvtárban tisztogatott, elsajátította s a török rabságból kiszabadűlván Kolonics Ernő komáromi vár kapitánynak felajánlotta, ki ezt azután Lony Mihály Lászlónak a komáromi magyar-német egyház lelkészének ajándékozta. Ez egykorú jegyzet tanúsága szerint tehát, melyhez hasonlóval a múzeumi, a bécsi és más könyvtárak *) Corvináin is találkozunk, a codex Mátyás király könyvtárából származik és kiállítása után ítélve ama könyvek közűi való, melyeket Mátyás király vagy már a régi királyi könyvtárban talált, vagy pedig a könyvpiaczok készleteiből vásároltatott össze s azután a saját könyvtárába a világhírű Corvinába kebeleztetett be. A második codex finom papirosra gömbölyű cursivbetűkkel van írva, kezdő betűi tizenegy aranyszegélyü miniatűrt képez-1) Ilyen törökrab féle jegyzés látható az Apponyi könyvtár egyik darabján is Nagy-Apponyban, melyet 1875-ben a nyitrai vidéki gyűlés alkalmával volt szerencsém láthatni, s láttam már azelőtt is máshelyt. Ilitelességök a következtetést illetőleg kissé kétes, csak azt bizonyítják, hogy a magyarok mindég sokat tartottak a Mátyás könyvtáráról, s üzleti szempontból a könyvek értékét emelni czélozták eféle jegyzésekkel. D. F.
