Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857

— 57 -Néhány órai töretós után egy lapos mészkő darabra bukkantak, s ezt kiemelvén, az első emberi koponya tűnt szemeikbe. E koponyát lapos kő takarta, a váz arczczal földfelé feküdt. Csak nagy erőfeszítéssel lehetett a test alsó részeit a cseppkő rétegből kivájni, e váz mellett csak is egy csontnyél feküdt. E váz közvetlen szomszédszágában feküdt a második, mely mellett egy csontból készült varrótűt leltek, és sorjában még 11 őskori ember volt eltemetve. Ezek mindannyian a folyosó átellenes oldalairól fejjel a folyosó és lábbal a mészkőzet felé feküdtek, kivétel nélkül valamennyinek feje kőpárnán nyugodott s valamennyinek fejét kőfedő vagy edénycserép takarta. A vázak mellett állat-csontokat nem találtak, de a koponyáktól bal felé pörkölt kölest, gabonát s egy ismeretlen fajta magot leltek. Az edényeknek csak cserepeit szedhették ki a földből, két apró edény kivételével, melyeket egy kerekzázó kővel egyetemben egyik váz lábainál ástak ki. Az edények vastag kövecses agyagból gyárvák, minden czifrázat nélkül. A többi kő- és csonteszköz, a többi váz mentében találtatott. A csonttárgyak közül a föntebb említetteken kívül, kiválóbb becsűek: két száróeszköz, egy nyílcsács és egy szépen faragott csonteszköz, mely valószínűleg ékszer volt. Az agyagtárgyak közül — nem tekintve a cseréptöredékekeket — egy kúpot s neliány agyaggyöngyöt is találtak. A kőtárgyakat : zúzókövek, vésők, simítok képviselik. Ásatásukat három napi szünetlen munka— s tegyük bozzá : fázás, sőt éhezés — után befejezvén, azon eredményre jutottak, hogy: az aggteleki barlang kölcori emberek temetkezési, helyéül szolgált ; és ez eredménynyel hazánk ős régi múltja egyik ismeretlen lapjának földerítéséhez nagy mértékben hozzá járúltak.