Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857

— 34 -­ánnyíra össze voltak forrva, liogy ezek a rájok nehezedett rend­őri, hadászi kötelezettségeket, saját létkérdésökből kifolyóknak tekinték s az éjjeli őrjáratokat, az utczai háborgások lecsendesí­tését, egyes bástyák védelmi eszközeinek állandó ellátását, szóval a rendőri és hadászati teendők egy részét magokra vették,1) mert azon körülmény, hogy a folyton dúló török harczok közt saját fenmaradásuktól kelle gondoskodnia, kényszerité őket részt­venni a közéletben: kényszerítő őket bizonyos fokú politicai sze­replésre. Mint a mesteremberek, a kalmárok is saját érdekeik vé­delmére szövetséget alkottak, melynek azonban egyetlen czélja . volt fentartani a kereskedelmi egyedárút. Épen ezért nem bírtak tulajdonképeni czéhszervezettel s elöljárójuk is nem mester vagy dékán, hanem bíró nevet viselt. A rima-szombati kereskedelmi egylet a XVII-ik század 3-ik tizedének elején két kiváltság-levelet nyert, mely az eltérést közte s a czéh szervezet közt nyilván ki­tünteti. Az egyik Forgács Ádám privilégiuma, a rima-szombati kalmároknak »ezt a szabadságot adja« hogy a hétköznapi, szom­batnapi ós lieti vásárokban csak helybeli kalmároknak szabad kereskedni, idegennek csak azon esetben, ha »a város közé adja magát« azaz : polgárrá lesz. Ellenkező esetben a kalmárok bírája • tegyen jelentést a város bírájának s ez az idegen árusokat bün­tesse meg. Az országos sokadalmak alkalmával azonban idegen kalmárok is árúihatnak-). A másik kiváltság-levél, melyet Pré­postváry Zsigmondné Szécsy Katalin állított ki hasonló tarta­lommal, azonban a városi bíróhoz intézett nyiltparancs alakjá­ban3) ugyanezen kiváltságot erősiti meg. De épen oly kevéssé mint a mesteremberek, a kalmárok sem bírtak korlátlan keres­kedési joggal, azaz: portékáik árának maximumát nem ők szab­ták meg : a kereskedői monopoliumból származó túlkapások el­') A szász városokban s más királyi városokban is a czéhek kü­lön bástyával bírtak, melynek védelméről ők gondoskodtak. Így volt ez Németországon is: L. Gierke: Das deutsche Genossenschaftsrecht 3 88 s köv. 11. 2) Az illető okmány kelt Gáes, 1631. oet. 9. 3) Az erre vonatkozó okmány kelt Béltek, 1633. febr. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents