Századok – 1876
Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857
— 23 — ha ezeket mind nem központosíták, mit jelent ez egyebet, minthogy nálunk nem volt elnyomás, nem volt centralisatio vagy központosítás, hanem nagy volt az autonom hatóság és teljes volt mindég a szabadság. De feljogosíthat-e ez valakit arra, hogy ha megkímélték az ő s a mások nyelvét, jogát, ne érvényesíthessék-e a magyarok, ha erre a latin elavulásával szükségök volt, a magyar államban saját nyelvük természetes állami jogát ? Ha mindenki élhetett s élhet sajátjával házában, községében, iskolában, templomában : ne élhessen a nemzet sajátjával államában ? Tessék megtekinteni, mit tett legújabban mikép romanizált a múlt századokban Francziaország Lotliaringiában és Elsassban : hogy német népe mai napig sem akar még németté lenni, ámbár őt már visszahódítá magának a német. Hogy borussificált Poroszország Posenben és Gncsenben ; hogy germanizált a németség szláv tartományaiban : a legrégibb és leggyökeresebb, a legműveltebb szláv fajok közül egyetlen egy szlávot sem hagyva föl még csak hírmondóúl sem, példáúl az érdekes Obotriták vagy még érdekesebb Vilzek fajai közül. Vagy hogy németesíté Ausztria Bukovinától kezdve Krajnáig az oláh és szláv népiskolát. Sőt egy anyának testvér-gyermekei, egy nyelv külön ágainak népei mily kegyetlen, öldöklő s irtó hadat viselnek, az oroszok a lengyel ellen ; nemcsak az állami ügykezelésből, de még az egyházból is kiirtva az utóbbi nemes nép szép hangzatos és művelt nyelvét. Ki tud ily barbár zsarnokságot nálunk századokon át, és I pedig mint államrendszert fölmutatni'? Yagy az volna csak hibánk, hogy nem tettünk ? Hogy emberségesek voltunk, hogy tisztességesen bántunk népeinkkel? hogy megadtuk mindenkinek őt megillető jogát? hogy szabadelvűségünkben és lelkiismeretességünkben nyugodtak, és becsületességünkben jóhiszeműek voltunk ? És hogy csak akkor kényszeríttettünk mások által Richelieu-politikára gondolni talán, midőn néhány ép oly képtelen min t nyugtalan nemzetiségi izgató már fenyegetődzött ; nem pedig akkor, midőn minden föltűnés és egy hang följajdúlás nélkül lehetett volna mindannyi nemzetiségünket nemcsak államegységre, de nemzetiségi és nyelvegységre is kényszerítenünk.