Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857

mi nemcsak jogosít, de képesít a létre, s egyszersmind a nemzetek mai magasabb történetjogát képezi. Mert a mily kétségtelen lehet az a tétel, hogy mindenki egyenjogú, oly kétségtelen az, hogy a magasabb szellemi tehetségnek s erőteljesebb egyéniségeknek, nemcsak igényök, de kötelessé gök lehet befolyást gyakorolni azon gyengébbekre és kevésbbé kifejlődött tehetetlenebbekre, kik a közügyet veszélyeztethetnék, melynek amazok közhasznára szolgálhatnak. Nincs tehát ezzel kizárva senkinek sem emberi, sem történetjoga. Oly helyet foglalhat el ennek keretében minden nemzetiség, a minő emberi jogainál, műveltségi fokánál és történeténél fogva őt megilleti. A mennyire képesek voltak magokat érvényesíteni egyes népek a nemzet nagy életében, érdemök szerint érvényesítendi őket a történelem is. Minél nagyobb befolyásuk volt a nemzet valláséletének és polgárosodásának, szabadságának és műveltségének nagy kérdéseiben és tényeiben, a nemzeti tudomány s irodalomban, annál díszesebb helyet foglalandnak a nemzet történelmében. S e versenytér máig nyilt és szabad mindenki számára. A ki magát ezen a téren érvényesíti, azé, Uraim! a jelen s a jövő. Szívesen kimondom ez értelemben az egyenlőség magasztos eszméjét, melynek nincs más korlátja az életben és történelemben, mint a szükséges politikai egység. Határozottan tiltakozom azért, nehogy félreértessem, minden oly exclusiv nemzetiségi, vagy nemzetegységi fölfogás ellen, mely a faj, az eredet, a nyelv, a vér vegyületlen tisztaságában keresi a nemzeti egységet, s a népek nemzetiségei és nyelvei elnyomására helyezi ebben a fősúlyt. Magától értetődnék ez ugyan a mai emelkedettebb és nemesebb politikai és történelmi doctrinákkal szemben ; és nem is említeném azt, lia nem hirdette volna épen e megye területén a nemzetiségi elfogultság az ellenkező tant; nem átalván nyilvánosan terjeszteni az ellenkezőt és óvni tót népségünket a haza más népeivel való elvegyüléstől ; inteni, hogy őrizze meg nemzetiségi vér és faj tisztaságát. Önök, e megye, az egész ország, sőt saját népsége, melyre az illető hamis tan appellált, repudiálta, vala mint — mondjuk ki bízvást — az egész emberiség perhorrescálja ezt az embertelen 2*