Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 78

78 TÁRCZA. TORTENELMI TÁRSUL A T. A választmány január 7-én tartottülésében a szokott kedélyes újévi üdvözletek helyét a tagok komor bánatos kézszorítása pótolta. Minden arczon visszatükrözött a meghatottság érzete a veszteség fölött, moly a társulatot és a választmányt érte. Horváth Mihály elnök adott kifejezést a fájdalom ez általános érzetének, melyet meghatott hangon tolmácsolt e mély megilletődést támasztó szavakkal : »Mély fájdalommal jelentem a t. választmánynak a nagy veszteséget, mely társaságunkat utolsó havi gyűlése óta oly váratlanúl sújtotta. Elvesztettük nemzeti tudományosságunk egyik nagy érdemű veteránját, ki ötven éven keresztül szint oly buzgalommal mint sikerrel művelte, egyéb tudományszakok mellett, történelmünknek is épen legparlagabban maradt ágát, nemzetünk szellemi életének, a magyar irodalomnak történetét. Megdicsőült nagy társunk , Told}' Ferenez , ötven évi mindig ifjú tüzü, mind végig ernyedetlen munkássággal — mire nézve bizonyára mindnyájunknak példányképül szolgálhat — gyűjtötte össze nemzetünk szellemi életének írói müvekben történt nyilváuúlásait, O rendezte a roppant terjedelmű anyagot szerves ogészszé, s ekként O teremtette meg tulajdonképen nemzetünk mívelödési történetének e legfontosabb ágát: a magyar irodalom történetét. Az ö halála nagy hézagot okoz sorainkban , mert ö még sokáig pótolhatlan lesz történetírásunk ezen ágában. Maradjon fen tehát és hasson buzdítólag legalább emléke élénken közöttünk, s e végett igtassnk be jegyzökönyvünkbe is, őszintén érzett mély fájdalmunkat elvesztése fölött. « Az egész választmány megilletődve hallgatta ezen saját érzelmeit oly híven tolmácsló szavakat, s egyhangúlag elfogadta az elnök által tett indítványt.