Századok – 1876

SALAMON FERENCZ: A magyar hadi történethez a vezérek korában - II. 686

6Ô6 A MAGYAR HADITÖRTÉNETHEZ A VEZÉREK KORÁBAN. (MÁSODIK KÖZLEMÉNY. >) IV. A MAGYAR SEREG EGYES OSZTÁLYAI A FELÁLLÍTÁSBAN. A mit eddig Leo császár nyomán az Árpád korabeli magyar hadi rendről írtam, az csak a sereg zöméről és homlok vonaláról szólott. Kérdés, volt-e jobb és bal szárny, s volt-e tartalék is ? A mi a szárnyakat illeti, azok lételéről vagy nem lételéről világos állítmányt nem találunk a byzanti »Taktikák«-ban. Azonban, hogy semmi esetben ne lettek volna szárnyai a magyar seregnek, azt a görög tacticusok hallgatásából következtetni nem lehet. Ezen görög írók a magok hadi szokásaihoz mérték az idegenekéit, A görög seregnek pedig mai értelemben vett szárnyai nem voltak. Előadtam föntebb, hogy a byzanti sereg a phalanx hagyományait követve, a csata perczében egy sűrű négyszög tömeggé verődött össze, úgy hogy jobb és bal »meré«-je nem a madár szárnyaihoz, hanem a madár oldalaihoz hasonlított. Ezen két oldal fedezéséről némileg, de kis mértékben volt gondoskodás. Jobbról, balról ezen tömegtől^ igen csekély távolságra a görög sereg nem annyira szárnyakat, mint némi fedezetet helyezett- el. A concentrait tömegnek különösen bal vagyis pajzsos oldalát féltette, minthogy az ezen oldalról való támadás esetén a lándzsa nem volt kéziigyben.Neveztók ezen fedező csapatot »plagiophülakes«-nek, mintegy kifejezvén vele, hogy ez kizárólag a äffen sivár a van szorítva, mint valami u. n. positio-ágyá fedezete. Az első közleményt lásd a »Századok« 1 87C>. folyamában 1 — 17. lap.