Századok – 1876

SALAMON FERENCZ: B. Kemény Zsigmond emlékezete 56

64 B. KEMÉNY ZSIGMOND EMLÉKEZETE. munkába ne jöjjenek. Ezen felindulás, mely az élvezetnek legnemesebbjei közé tartozik, tetőpontot ér a költői és művészi alkotásoknál. Kemény, kinél a közönséges életben gyakran feltűnt a szórakozottság , érdekletlenség , lehangoltság, szóval mindannak épen ellenkezője, mit azon élénk lelki munkásság, melyről iratai tanúskodnak, megkiván — nem volt a mindennapi egyenlő munkásság embere, minőt a szaktudományok követelnek. Túlfeszített erejű munkásságát teljes veszteglés váltogatta. Természetében volt-e ez eredetileg, vagy költői foglalkozás által lett szokásává, nem dönthetjük el ; — de bizonyos az, hogy szoros kapcsolatban állott regényírói hajlamaival. Ismerősei tudták mint képzelte magának Kemény Zsigmond a boldogságot. — Itt hagyni a politikai életet, s a főváros zaját, — megvonni magát Jánosnál, az ő öcscsénél, s őt legjobban szerető barátjánál, ki a testvéri szeretet megtestesülése, s ott Erdély egy félreeső falujában késő -vénségig írni a regényeket — ez volt neki a boldogság netovábbja, és komoly terve élete végső éveire, melyet teljesítni csak azért halogatott, mert nem gondolta oly közel végét. Vágyait, a sors mint szokta, oly módon teljesítette, hogy az ajándék épen főértékét veszítette el. Ott töltötte a rég óhajtott falusi magányban, a szeretett testvér mellett utolsó éveit, de minden szellemi munkára képtelenül, s megfosztva annak világos tudatától is, hogy vágyai mily hiányosan mentek teljesedésbe. Nem szándékom Kemény politikai pályáját részletesen ismertetni. Annak súlya az 1850-től 67-ig terjedő legmostohább időkre esik. Visszásabb helyzet alig képzelhető ; mint a melyben szerepét le kellett játszania. 0, a személyére nézve vitéz őseihez méltó bátorságú, de a politikában nagyon körűitekintő s aggodalmas ? ember, a kinek minden hajlama, sőt tehetségeinek vegyülete a mérséklet és óvatosság szerepét szabta ki, egyszerre a nemzeti ügy harczának vezérévé lesz, mint a hangadó »Pesti Napló« szerkesztője. Oly hajónak vezetését vállalta el, mely minden pillanatban sziklák és zátonyok közt küzdött a kedvezőtlen szelekkel — s mégis neki kellett a buzdítás zászlóját magasan lobogtatni. Oly férfiú, ki