Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 587

TÀRCZA. 589 Veres ac dominum Episcopum fidelem suuin ... in nostri medium misit«, Bod másolatában kétségtelenül hibásan áll így, e helyett : »Petruin Oerel) ae d. Episcopum fratrem suum.« Mert az oklevélben alább a két királyi biztos így van említve »per dominos Veres«, miből bizonyos, hogy mind a két biztos egy családi nevet viselt. Miután pedig az egyik biztos, az erdélyi püspök, Vingárti Geréb László volt, a másik biztos nem lehetett Veres Péter, hanem Geréb Péter, a püspök testvére (fiater suus), Mátyás király unoka öescse, Mátyásnak egy ideig erdélyi vajdája, II. Ulászló királynak ekkor (1492-ben) fő ajtónállómestere. Ez mint Erdélyben egyik legtekintélyesebb s nagy birtokú főúr, testvérével a püspökkel, igen is alkalmas férfiú volt e fontos megbízatás sikeres teljesítésére ; míg oly magas állású Veres nevü egyént, a kit ekkor a Magnificus czím megilletett volna, hasztalanúl keresnénk hazánk főemberei közt.— Ezután Szabó Károly bizottsági jegyző mutatta be a Székely Oklevéltár 11-dik kötetének a tárgymutatón és előbeszéden kívül már kinyomatott példányát,s előterjesztette e kötet költségszámítását,mely szerint annak teljes kiállítási költsége, mintáz I. köteté is volt, körülbelül 9 60 ftra fog menni. Minthogy ezen költséget az c czélra gyűlt adomány s az I. kötet eddig eladott példányaiból bevett összeg harmad részben sem födözhetné : elnök gr. Lázár Miklós kijelentette, hogy valamint az I. kötetnél tette, úgy ezen kötet költségéből is a hiányzó összeget sajátjából fogja pótolni. A nemes gróf ezen ismételve tett áldozatáért a bizottság szíves köszönetet szavazván azt jegyzőkönyvileg is kifejeztetni határozta. Ez alkalommal Kővári László bizottsági tag a II-dik kötet költségére 10 forintot ajánlott és fizetett le, mely összeg köszönettel fogadtatott. — Szóba jött ezután a Székely Oklevéltár folytatásának, illetőleg a III-dik kötet minél elébbi kiadásának kérdése. Miután ezen kötet anyagja már össze van gyűjtve, hogy az abban közlendő oklevelek, melyeket a szerkesztő a múlt nyáron a Gyula-fejérvári káptalani, a szász nemzeti, a brassai, segesvári s több levéltárakban másolt, s melyek az eddigi két kötetbe időrendileg beigtathatók már nem voltak, az eddig közlötteknél sok tekintetben fontosabbak és érdekesebbek lesznek : egyhangúlag elhatároztatott, hogy a bizottság mindent el fog követni vállalata fötitartására és folytatására, a gyakorlati kivitel módozatait azonban később tartandó ülésében fogja incgállapítni.