Századok – 1876

SZILÁGYI SÁNDOR: Az erdélyi alkotmány alakúlása a separatio kezdetén 36

SZILÁGYI SÁNDORTÓL. 43 rósz gazdálkodás miatt, mert Castaldo, Dobó, Bornemisza után távoztukkor hosszú sora a társzekereknek vitte ki az elharácsolt kincseket, Bornemisza — Forgácsból tudjuk — tollát legalább benhagyta az országban, de a másik kettőt még ennyi feledékenység vádja sem terheli. Miként az adó megszavazásának, úgy a hadsereg mozgósításának kérdése is az országgyűlés jogai közé tartozott, annyira, hogy — mint 1552-ben — meg is tagadhatta, de egyik sem volt új keletű jog. Mint végvidék ugyanis már a separatio előtt föl volt hatalmazva, az adókivetésre és hadszervezetre vonatkozó magyarországi törvényeket sajátságos viszonyaihoz alkalmazni, az átmeneti korszak a mohácsi vész után e részben is kedvezett az országgyűlési hatáskör szélesítésének, János király halálával az első pártos gyűlés mindkettőt teljesen kezébe ragadta, s a separatio véghez menetele, háborítatlan birtokában hagyta azoknak. Ezen idők nem voltak alkalmasak jogokat a közvélemény ellenére elkobozni, de lia Martinuzzi a közvéleményt megtudta nyerni, úgy, hogy tervei kivitelénél az ország egyik jogával sem jött összeütközésbe, utódjai Castaldo és Dobó oly akadályokat találtak azokban, mely minden működésüknek szárnyát szegte. Hiszen épen Castaldónak mondák a rendek : híjában vetik ki az adót, senki sem fizeti, híjában hívják táborba a rendeket, senki sem engedelmeskedik. S mint az, az ország jövedelméről, az ország katonaságáról is azt jelenté urának : semmi hasznát sem tudja venni, pár száz zsoldossal többre menne. Pedig a hiba nem annyira a hadszervezetben volt, mely helyesen alkalmazva, mint Martinuzzi tette 1551-ben, ki csupán erdélyi sergekkel három ellenséget: a két oláh vajdát s a budai basát egyszerre három oldalon verte vissza, megfelelt az ország védelmének, hanem abban, hogy sem ő, sem Dobó nem tudták megnyerni az ügynek, melyet képviseltek a hazafiakat. Castaldo jó katona hírében állott Németországon, de a dévai szorosokat el se merte hagyni, mikor egy pár ezer emberével megmenthette Ferdinándhoz inte'zett fölterjesztése, melyben említi, hogy Erdély jövedelme , mint ÍI barát mondá »ad tereentos mille florenos ascçndat« mit ö kénykedéssel »extraxisset.«