Századok – 1876

HUNFALVY PÁL: Magyarország etnographiai képe a frank-német uralkodás korában 357

HUNFALVY I'ÁLTÓL. 383 a Maros várban székelő hatalmas Achtum ellen olvassuk, a ki többi közt a Maroson leszállított királyi sótul is vámot mert volt szedni. 1) Azután Gejza királynak a Garam-melléki sz. Benedek apátság (Abbatia S. Benedicti de juxta Gron) részére 1075-ben kiadott adomány-levélben, ezt olvassuk : »Átengedtem a Turda nevű várnál a királyi só adónak felét azon a helyen, melynek neve magyarul Aranyos, latínúl Aureus«. 2) Ethnographiai tekintetben vajmi nyomós volna tudnunk, miféle lakosok mívelik vala már 1007. és 1075-ben a Tordai sóaknát? Az Aranyos, mely nyilván az ottani folyónak a neve, magyar birtoklást bizonyít ; feltehetünk-e vájjon magyar só-aknászokat is ? Bizonyos az, hogy ha még 1007-ben vagy 1075-ben nem, de azután német aknászok telepedének oda, mit a Salzburg (Vízakna), Thorenburg (Torda) nevek is kétségtelenné tesznek. Csudálatos mégis, N.-Károly seregei legfelebb a Tiszáig, sohasem a Tiszántúlig hatván, az ő és [utódjai miveltető foglalásai pedig a Dunán túlra sem terjedvén, hogy miért nem alakúit az érintetlen maradt avarok vezérkedése alatt új hatalom-féle a régi Dáciaban? Úgy látszik, ott a nyolczadik század vége felé nagyon kevés avar volt ; mintha az avarságnak fő ereje nyugat felé Pannoniában székelt volna. Ama kevés avar pedig, ha el nem szlávosodott is, látatlanúl élt a szlávok közt. Ezeknek ott létét pedig a szláv folyó-nevek bizonyítják, a melyek hozzájárúltak a római világban ismert nevekhez, mint Kraszna, Bisztricz, Bisztró, Csemavoda, stb. stb. Hogy az ottani szlávok sem alkotának valami önálló hatalmat, nem tetszhetik föl, mikor a VIII. és IX. században a Kárpátokon túli szlávok sem valának arra képesek. HUNFALVY PÁL. Vita S. Gerardi. Endlicher, Rerum Hung. Monumenta Arpadiana. A 214. lapon. 2) Fejér, Codex Dipl. I. 337 ; II. 78. /