Századok – 1876

HUNFALVY PÁL: Magyarország etnographiai képe a frank-német uralkodás korában 357

366 MAGYARORSZÁG ETHNOGRAPHIÁJA. kat. Ez 836-ban törtónt. Ebből látjuk, hogy a maczedon foglyok csakugyan a mai Oláhországba voltak elhurczolva, a honnan hajókon a Dunán és tengeren akartak haza menekülni. Bátran föltehetjük tehát, hogy a bolgárok másszor is oda vitték foglyaikat, mi közelebb esett hozzájok, s hova mindég szabad vala a közlekedés : holott a Tisza felé utjokat a szerbek is állhatták egyszer-másszor, mint nyugati határosaik. Egyébiránt az idézett helyet azért is hoztam elő szőrül szóra, mert abban először fordúlnak elő a magyarok mind a három : unger, hun és türk néven, a melyeken a byzantinusok nevezgetik. Valóban történelmi bizonyossággal nem tudunk semmit arról, mi a Tiszán túl és Erdélyben a frank-német uralkodás korában történt. A helynevekből azonban világossá lesz, hogy azokat a részeket szláv lakosság lepte be lassankint és észrevétlenül. Legnagyobb figyelemre méltó, hogy a római helynevekből egy sem maradt meg egész Daciában, mi döntő bizonyítéka a római hagyomány teljes megszakadtának. Ez továbbá azt is bizonyítja, hogy a római vagy latínúl beszélő lakosság, melyet Aureliasus el nem takarított volna, a következő gótok, hunok, gepidák, avarok idejében egészen megváltozott, legkisebb emlékezetét sem őrizvén meg a római kornak, s ennek számos emlékeit némán bámúlván meg és némáknak hagyván. A római kort megelőzött dák nevek sem éledtek föl többé, a mi hasonlókép döntő bizonyíték arra, hogy a dákságnak is minden gondolható következése megszűnt a római kor után. A gyönyörű Retyezát alján a dák Sarmizegetusának és római Ulpia Trajanának romjain lévő mai Gredistye szláv és Várhely magyar nevű falunak oláh lakossága, mely kertjét a római kő- és tégla darabokkal rakosgatja körül, s disznainak római mozaikból csinál vályút, melynek fiatalsága a római amphitheatrum begyepesedett falain játszadozik, fölötte sokat mondó és bizonyító ethnographiai tanúság, mennyire megváltoztak Daciának eredeti lakosai. A dák lakosság a Sarmizegetusa nevet, a római az Ulpia Trajana nevet folytatta volna : a Gredistye név csak szlávoktól eredhet, a kik Leo Grarninaticus, Bonni kiadás 233. 234-dik lapján. Leo Grammaticus történetírása 1013-ig ír, ö tehát szent Istvánunk korh'rsa.