Századok – 1876
HUNFALVY PÁL: Magyarország etnographiai képe a frank-német uralkodás korában 357
370 MAGYARORSZÁG ETHNOGRAPHIÁJA. gyarországba. *) Pedig a Fekete-tenger melletti városról lévén szó arra, bogy a más viclék miért legyen Magyarország, nincsen ok. — 813-ban Krumus Drinápolyt (Adrianopolis) megvevén tömérdek foglyot szállíta az Isteren túli Bulgáriába,2) tehát, úgymond Sch. Magyarországba : pedig Drinápoly fekvéséhez képest az Isteren túli Bulgária a mai Oláhország. Hozzá teszi még Seb. »Annyi keresztyénnek betelepítése, kik közt bizonyosan papok is valának, nagyon előmozdítá a kereszténységet Bolgárországban,« 3 ) nem vévén észre, hogy ezt maga is a Dunán túli, azaz : valóságos Bolgárországra érti, a mely nem sokára keresztyénné lesz, holott a képzelt tiszai Bolgárország keresztyénségéről senki sem tud valamit. Erről a Tiszai Bolgárságról Dümm-1er is imígy szól : Egyből-másból következtetni lehet, hogy a bolgárok, saját országukon kívül, mely róluk neveztetik, a Duna bal partján a régi Daciát is elfoglalták, tehát az avar örökségnek legnagyobb részét eltulajdonították magoknak. 4 ) Láttuk pedig, hogy miből nem lehet azt következtetni. Legújabban is egy író megemlíti a tiszai bolgárokat, a magvarok félelmességét avval tüntetvén ki, hogy a tiszai hatalmas bolgárok is kénytelenek valának nekik mint uraiknak engedelmeskedni, — s támogatásúi Constantinus Porphyrogenitus munkájára (De administrando imperio 13. 38. 40.) hivatkozik. 5) De az író vagy nagyon csalatkozik, vagy nem is olvasta az idézett forrást, a melyben a Fekete Bulgariárúl (uavça ßovkyaola), t. i. a "Volga mellékiről van szó, a melybe a roszok be szoktak vala csapni. A tiszai bolgárságot Constantinus sehol egy szóval sem említi meg. Valóban érdemes utána járnunk, Engellel mi magyaráztatta meg így Theophanes idézett helyét? — inert a többi ') Slav. Alterth. II. 174. 2) "Fi; Bo'jX/açiav Ix£t9fc toü "KJ-ÇOV notKjj.oö = az Isteren túli Bulgariába, mi a mai Oláhország, nem a Tiszamelléki Magyarország. 3) Sch. n. o. II. 174. 4) Dümmler, Ostfraenkisches Reich. Berlin, 1862. I. 35. 5) Die Besitzergreifung Siebenbürgens durch die das Land jetzt bewohnenden Nationen. Von Friedr. Müller. Landau, 1875. A 16. lapon és a 111. lapnak 13. jegyzetében.
