Századok – 1876
FRAKNÓI VILMOS: Huszár Gál Kassá Óvárt és Komáromban 22
36 ÖtJSZÁR GÁL ELETÉHEZ. A küldöttek ráálltak ezen föltételekre, és kézcsapással megerősítették az ekként létrejött egyességet. *) Azonban eljárásuk a város közönsége és az őrség körében élénk visszatetszést szült. Megtagadták a téritvények kiállítását. A városi tanács ekkor újra Verancsicshoz folyamodott, fölkérvén, bogy »mivel más magyar pap a városban nincs, és naponként sokan halnak meg gyónás és az oltári szentség vétele nélkül« engedje meg, liogy Huszár Gál lelkészi teendőiben szabadon járhasson el. Verancsics erre rá nem állt. Mind a tanácsnak, mind az őrségnek megírta, hogy mivel ők a kitűzött föltételt nem teljesítették, ő is visszavonja engedményét; fölhíván a főkapitányt, hogy Huszár Gált őrizet alatt tartsa, míg Ferdinándtól újabb rendelet érkezik. És minthogy a magyar polgárok azt hirdették, hogy a püspök irántok viseltető ellenszenvből lépett föl prédikátoruk ellen; bebizonyítandó, hogy nem személyes tekintetek vezetik, az összes kassai lelkészeket, kik mindnyájan az új tant hirdették, egyházi hivataluk folytatásától eltiltotta. -) Ferdinándnak pedig azt tanácsolta, írjon mind a városhoz, mind az őrséghez leveleket ; hagyja meg nekik, hogy prédikátorukat küldjék Egerbe, de egyszersmind nyugtassa meg őket az iránt, hogy utasítása szerint vele a püspök nem fog túlszigorúan bánni, és a prédikátort inkább szelíd eljárással meggyógyítani, mind végkép elveszteni igyekezend. 3 ) *) Verancsicsnak 1560. november '21-én Zay Ferenczhez és november 30-án Ferdinándhoz intézett levelei- — Verancsics munkái. Vili. 190. és 197. 11. 2) Verancsicsnak 1560. november 30-án Ferdinándhoz, december 1-én a kassai tanácshoz, és az utóbbinak december 14-én Miksához intézett leveleik, ugyanott, 197, 200 és 213. 11. 3) Verancsicsnak november 30-án Ferdinándhoz intézett levele. »Datis alioqui Uteris — írja többi között — ad utrosque benignitate etiam aspersas, . . . quodque Eadem commisisset mihi, ne quid agerem quod esset praeter modum, utque potius lenitate sanandum, quam perdendum perditum curarem.« i. m. 199. 1.
