Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 235

TÁRCZA. 245 inait, vak reményeit valódi szükségeit, míg páratlan tapintata meg tudta nyerni látogatóinak teljes bizalmát s beléjük oltani nézeteit s irányait. Erezte ö föladatának egész súlyát s vissza nem rettent a felelősségtől, moly reá nehezedett ; tudta, hogy Széchenyi-re, hogy Kossuth-ra íiGm számíthat többé a nemzet, melyet most gyűlölet s remény elvakított, hogy annak kívüle nem lehet más vezére, neki pedig más eszköze nincsen, melylyel arra hasson, mint a társalgás, melyhez egyébiránt senki jobban nem értett, mint épen ő, mert beszélgetéseiben nézetei nem látszottak lényegben eltérni azoktól, melyek körülte nyilvánúltak, csakhogy szabatosabbak voltak, s tisztábbak és nemesebbek ; nem is szárnyaltak túl a közönség fölfogásán, nem foglalkoztak a jövőnek távol fekvő föladataival, ő a jelenben élt s a jelenre akart liatmi ; meghallgatta s figyelembe vette kitűnőbb barátainak nézeteit, de szeretettel foglalkozott a keve'sbbé müveitekkel, kik a nagy közönség gondolkozás módját hívebben képviselték s arra hatni képesebbek voltak. Órákig el tudott beszélgetni velök s végig hallgatni lapos észrevételeiket ; türeime ki nem fogyott, tudott unatkozni jó kedvvel, s ez által annyival inkább nyert befolyást reájok, mert lelkületének emelkedettsége mellett is prózai szempontból szerette tekinteni a társadalmi s politicai kérdéseket; a phantasticus ábrándozásokat, a költői álomképeket s a vakmerő kalandos politícát nein tűrte meg soha, hanem éles logikájának bonczkésével irgalmatlanúl tette mindig tönkre, nehogy a nemzetet tévútra vezessék, inert azt tartotta,hogy saját sorsával és életével rendelkezhetik mindenki tetszése szerint, de senki sincs följogosítva arra, hogy a nemzet jövőjét koczkára tegye. Politicailag egyébiránt tétlen maradt, nem irt s nem inspirált röpiratokat s könyveket mint néhány barátai, nem kaczérkodott a külföldön izgató menekültekkel, a conspirátorok nein mertek hozzá közelíteni, mindenki tudta, hogy őt semmi és senki a törvényes útról el nein tántoríthatja. A nemzet türelmetlenkedett, a conservativek s a főpapok kérelmeket kezdeményeztek a koronához, ö ezen kísérletektől is megvonta hozzájárulását, midőn pedig Bécsből tapogatództak, nem volna-e hajlandó az ország újra szervezését az öszszmonarcliia keretén belől kezébe vonni, ő az ily ajánlatokat egyszerűen visszautasította, mert más alapot az újjá szervezésre nem ismert, mint a törvényt, a legközelebbi törvé ly pedig az 1 848-iki volt ; ennek elismerésében látta ő a kiegyezés és reform egyetlen biztos és elégséges alapját.« Deák nagy müvének a kiegyezésnek s az azt k övető időknek épen oly szellemdús mint találó festése után emlékbeszédét, következő szavakkal zárja be : »Deák Fcrcncz meghalt, de hatása a nemzet jellemére nincs életéhez kötve. Pályájának már első szakában is befolyása tetemes volt, habár a parlamentáris pártvezér állásán fölül nem emelkedett, mert nein volt úttörő, ki új irányt ád hazája politicájának ö nem rázta föl a nem-