Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 235

248 TÁRCZA. Initos, formailag kerekded s mély gondolatokban dús beszédei mindég fölmelegítek a követi táblát s különösen az országgyűlési ifjúságot, mely a követek széke mögött s a terein alsó részén foglalt helyet". Deák modora mind attól eltért, mihez előtte szokva voltak. Winden fölszólalását jellemzi a tárgynak alapos, átgondolt fölfogása, mely egész terjedelmének minden részleteire kihatott, a legszigorúbb logiea a tárgyalásnál s éles ítélet a következmények kifejtésében. Majd mindig avval kezdte, hogy a kérdésnek, melyről szólt, tényállását adta elő bizonyos szóbőséggel és szélességgel, úgy hogy ínég azok is követhették eszmemenetét, kik mélyen gondolkodni soha meg nem tanúltak. Ezután a tényállást a fönnálló törvényekhez s azok szelleméhez alkalmazta, vagy általánosan elismert elvekhez, fokozatosan haladván elő az eszmék kifejtésében, míg a meggyőződés minden hallgatóját megszállta. Ezen meggyőződést pedig soha sem kereste meglepetés és szónoki fogás által, sohasem izgatta föl a szenvedélyeket, de a belső meggyőződés melege ömlött el minden szaván. Következetes okoskodását időről-időre mint egy nyugponttal szakította meg, egy általános igazság kimondásával, mely nemes egyszerűségében hasonlít a régi görög bölcsek azon aphorismáihoz, melyek idővel az emberiség köztulajdonaivá váltak. Ezen mondatok, melyek oly átlátszók, hogy azokat félreérteni nem lehet, formailag oly kerekdedek, hogy mindenkinek megtetszenek, s c mellett oly egyszerűek, hogy minden erőlködés nélkül az emlékezetben megmaradnak, mindig megtették hatásukat, mondhatnám vallásos ihletet gerjesztettek. Hatásának kulcsa azonban leginkább abban rejlett, hogy soha olyat nem mondott, miről teljesen meggyőződve nem volt, s ez által tulajdon meggyőződését ültette át hallgatóinak kebelébe. Bármennyire szerette társalgásában a tréfát, s az éleznek azon jókedvű nemét, mely csiklandozta!, de nem sért, beszédeiben mégis kikerülte az élczct, úgy mint a kápráztató fényes gondolatokat, inert tartósan akarta meggyőzni hallgatóit, nem pedig pillanatokra elkábítani s magával ragadni, miért is czinkornyátlan szónoklatának befolyása állandóbb maradott, mint Kossuth-mû a lángésznek elragadtató ellentállhatatlan fölvillanásai. Deák beszédei nem hasonlítottak a viharhoz, mely mindent a mi ellentáll, maga elöl elsöpör, hanem olyanok voltak, mint a csendes nyári eső, mely a földet megtermékenyíti s a növényeket érleli. Okoskodásában nem volt semmi meglepő, miért is sikere nem költött irigységet ; hiszen mindenki azt hitte, hogy ő is ugyanazt mondhatta volna el s örült, hogy tulajdon gondolatait ily nemes alakban hallhatja. Deák kebelében nem volt helye a malitiának s így politicai ellenei többnyire barátságos viszonyban álltak vele, sőt azok is, kik nem ismerték társalkodásának kedvességét, tisztelték életének nemes egyszerűségét. Ilyen volt Deák már 1836-ban, s ámbár a legfiatalabb követek közé tartozott, szava e szabadelvű értekezletekben döntött.«