Századok – 1876

ACSÁDY IGNÁCZ: Carlyle „A franczia forradalom története” cz. művének ismertetése 230

232 KÖN YVI8MERTETÍCS. rendítő eseményeket szemünk elé hozza s a számtalan sok episodot egy nagy és szervesen összefüggő egészszé fűzi össze, valóban ritka költői teremtő erő és elbeszélő tehetség nyilatkozik, mert nemcsak leírja, hanem elénk állítja a változatos eseményeket s föléleszti a szereplő egyéniségek tarka tömegét. Carlylenál minden szereplőnek megvan a maga határozottan kidomborodó individualitása ; mesterileg jellemez, néha csak egy odavetett vonással, egy-két, de markans szóval s a haldokló királyság udvari élősdieinek csoportja, a parlament, a nemzetgyűlés, a klubbok, az utczai csőcselék, a kofák, a hadseregek vezetői, hírlapírók, miniszterek, községi emberek, régi és új zsarnokok, szóval mindnyájan, a kik a nagy tragoediában hosszabb-rövidebb ideig szerepet játszottak, élő, önálló alakokként jelennek meg az olvasó előtt. Alaposabb, kimerítőbb, nagyobb forrástanúlmányon nyugvó dolgozatot a françzia forradalomról sokat találni a nemzetek irodalmában. De nincs munka, melyből a világrendítő események benső összefüggését és természeti szükségképességét jobban megérthetnők, mint Carlyle müvéből. A trón összeomlásának, a készülődő zivatarnak előjelei, az óriási eruptio maga, haladása és hanyatlása egész odáig, míg Bonaparte tábornok vaskeze le nem szorítja az anarchicus tömegeket a színpadról, alaposabban, részletesebben, szakszerűbben vannak talán kiderítve a specialis történelmi iratokban, de élénkebben, szemmel láthatóbban, közvetlenebbül előadva sehol sincsenek. Ügy szólván átéljük az eseményeket, látjuk, halljuk a vezérlő embereket, velök érezünk, lelkesülünk a jókkal ós félünk a csőcseléktől és rémtetteitől. Carlyle tolla nem valamely párt, nemzet vagy irány szolgálatában működik. Nem a brittek kicsinylő és kicsinyítő, de nem is a francziák mindent magasztaló szemüvegén nézi a dolgokat. A költő elfogúlatlanságával és a legnemesebb erkölcsi komolysággal tart törvényszéket emberek és események fölött. Szereti tárgyát, mert istenítéletet lát benne, mert egy jobb kor kezdetének tartja, nemes szíve szeretettel van tele a szenvedők iránt, de meglátja az erényt az uralkodok és kormányzók szívének redő-