Századok – 1876

CHERNEL KÁLMÁN: Egy áttérés története (1681) 209

209 EGY ÁTTÉRÉS TÖRTÉNETE. (1681) Bár az 1669-iki zavargások ürügye alatt I. Leopold király kényuralmának egész súlyát a polgári- és vallásszabadság elnyomására fordította, s törvénytelen intézkedései által a közelkeseredés minden liangosabb kifakadásait elnémította is — de a kedélyek forrongását, szabadság után lángoló vágyát, a tompa megadásba sülyesztett nemzetben el nem fojthatta ; ellenkezőleg a szenvedélyek fölgerjedését az országban lappangó üldözöttek izgatásai, nem különben az Erdélybe menekült bújdosók fegyveres becsapásai, éveken át szították. Ily viszonyok közt, mihelyt Tököly a porta segélyétől buzdítva a fölkelés lobogóját az ország fölső részeiben kibontotta, s rövid idő múlva fegyvereinek Késmárkot, Lőcsét megszerezte, a kitört mozgalom lángjai a dunántúli vidékekre is átcsaptak, és Vas-megye protestáns népét a szabadság diadalának biztató reménye merészebb nyilatkozványokra ragadta. — Mert alig hogy a fölkelő hadak győzelmeinek híre e megyébe elhatott, Kemenesalja vidékének legnagyobb részben protestáns nemessége késedelem nélkül Fekete István evang. püspököt, s volt kőszegi lelkészt Szászországból •— hová még 1673-ban a pozsonyi törvényszék elől menekült, s ott Szász-Zeitz Móricz herczegtől, úgy a naumburgi polgároktól gyámolittatott, visszahívta. Fekete püspök 1679-ik november havában hazájába visszatérvén, négy hétig Kőszegen nejénél rejtőzött, honnét ennek halála után a Kemenes-aljiak ismételt sürgetésére Ostfy-Asszonyfára indúlt, hol Ostfy Miklós várkastélyában előzékeny fogadtatásra talált. Megérkezésének hírére az egész vidék tömegesen üdvözlé*) Kútforrások : A kőszegi jezsuiták évkönyve, s <a városi levéltáv. Századok. 14