Századok – 1876

BEŐTHY ZSOLT: Az első magyar politicai színmű és kora - I. 191

BEÖTHY ZSOLTTÓL. 197 török törvénynek ölésre, vízbe fulasztásra, gyujtogatásra, rombolásra, fegyvertelenek elburczolására, fák kivagdalására, vetések letárolására adott szabadságával irgalmatlanul éltek a szerte kószáló rabló bandák, kik a béke megtartására sem voltak kötelesek. Ennyi nem elég ; majd minden országgyűlés elé még keserűbb panaszok kerülnek az idegen keresztyén segédbadak embertelensége, mint a törökök ellen. Emlékezzünk csak az 1602-k. végzések bevezetésében a »megsebzettnek és csontvelejéig fölemésztettnek«: megrendítő följajdúlására a parázna, rabló, gyilkos és szentségtörő zsoldos-badak ellen.1

) E rettenetes vádak már akkor közel száz esztendeje gyülekeztek. A kisebb nemesség nagyrészt osztozott a föld népénele sanyargásában és védtelenségében. Bár a meggyökerezettebb török uraság csak későbben bozta kényszerű szokásba a faluk »elszéledését,« számos vidék volt már a teljes pusztulás útján. A köz nyomornak egyik bizonyítványa, bogy már az 1526. fehérvári országgyűlés sürgeti János királynál a zsidók kiűzetését az országból. A hatalmaskodások, önkényes vámok és harminczadok, jogtalan foglalások, végrehajtások véres visszatorlása az erősek részéről: mindezek valamennyi gyűlésben, országosban és részlegesben, előkerülnek. A tanácskozó urak feje szinte belekábúl a pénzzavarba ; minden vármegyében el van terjedve a hamis pénzverés és egy Péter nevü doktor ezzel a mesterséggel országos nevezetességre emelkedik.-) Bebek Ferencz száz rablott harangot veretett föl — tiszta ezüstpénznek. A törvény meg-megszólal ugyan, de karja erőtelen. Efféle fölfordúlt korszakokban igen érdekes figyelemmel kísérni az erkölcsi elvek általános meglazulását s szemmel tartani, hogy a divatos, nagyon elterjedt bűnök által miképen alakúi át egész nemzedékek erkölcsi nézete. A magyar államférfiak a mohácsi vész után elhatározásaikat nem igen tudták, de az akkori viszonyok közt nem is tudhatták, a futó pillanatok hatásain túl szilárdítani meg. Mint-a ki vékony és ingatag átjárón halad veszedelmes mélységek fölött, kénytelen ide-oda hajlongva bizto') Szalay Magyarorszáy története, IV. köt. 455—6 1. -) Dr. Fraknói Vilmos. A magyar országgyűlések története. II. köt. 25 s köv. 1.