Századok – 1876

SZABÓ KÁROLY: Toldy Ferencz emlékezete 178

SZABÓ KÁROLYTÓL. 189 merhette. Az ily ifjakat az irodalom csarnokába bevezetni, őket a szentélybe mintegy beavatni : rá nézve, ki lelkével egy szebb jövőn csüggött, e jövőben hitt és bizott, mindig örömnap, egyegy szellemi diadalmi ünnep volt, S lehetetlen, hogy azok közt, kiket ő nyert meg és avatott föl az irodalom harczosaivá, kik az ő vezetése alatt tanultak mind magosabbra törni, csak egy is találkoznék, a ki az ő nevét a kegyelet és hála érzése nélkül tudná említeni Előttem örökre felejthetetlen azon óra benyomása, melyben ő engem, a Székács József ajánlásával 1845-ben hozzá belépett ismeretlen ifjút, ki a hellén irodalom remekműveinek fordításában, már akkor kísérleteket tettem, nemes lelke valódi hevével fogadott. Hogy én Anakréon, Euripides, Herodotos műveinek fordításával foglalkoztam, ez neki elég volt arra, hogy szeretettel öleljen, szívességgel halmozzon, hogy benne mindig jóakaró tanácsolómat, útmutatómat, pártfogómat, őszinte barátomat találhassam. Mint mester a tanítványra, űgy hatott ő rám majdnem két egész évig, midőn 1847. és 48-ban, mint az általa akkor tervezett, de csak félig kivihetett magyar írói szótár munkatársa, mintegy családja tagjává avatva, az ő közvetlen közelében dolgoztam. S ha írói munkásságommal nemzetemnek némi szolgálatot tehettem és tehetek, hogy arra képessé lettem, azért senkinek mélyebb hálával nem tartozom, mint neki, a ki 30 éven át folyvást mesterem, követendő példányképem, legigazabb barátom maradt. Letettem nemzeti irodalmunk dicsőült hősének sírjára a hálás tisztelet koszorúját, melynek virágai közzé magam részéről is a kegyeletes megemlékezés egy nefelejtsét fűzni fájdalomtól eltelt keblem megkönnyebbedésére szolgált, 0 a nemes harczot megharczolta, s mint mikor a diadal biztos reményében lelkesen előre törő katona a csatatéren elesik, a szellem fegyverével, annyi babért aratott írói tollával kezében, pályáját szépen, dicsőn bevégezte. Nem látjuk többé soraink között az ő magosan kiemelkedő alakját ; a mi benne halandó volt, visszatért az anyaföld kebelébe, hogy annál drágábbá tegye előttünk a haza szent földét, melybe porai elvegyülnek. De az a mi őt halhatatlanná tette, a testtel együtt nem halt meg, nem halhatott meg nemzetére nézve. Itt maradt, hat, munkál és élni fog közöttünk és bennünk szelleme