Századok – 1876

SZABÓ KÁROLY: Toldy Ferencz emlékezete 178

SZABÓ KÁROLYTÓL. 185 nemzedék buzdítására és okúlására igaz világítás fényében tűntesse föl, volt munkálkodásának irányadója, az önérzet, bogy a nemzet szellemi gazdagságát egy-egy termékeny igazsággal gyarapította, lelkének legfőbb öröme, fáradozásának legbecsesebb jutalma. Élte utolsó korszakában még mindig ifjúi lelkesedéssel és férfiúi kitartással fáradozott eddig kiadatlan s csak hiányos másolatokban ismert, s így is kevesek által használhatott régibb történetíróink müveinek irodalmunk köz vagyonává tételén. Az ő kezéből nyertük valamennyi megkaphatott codexek gondos egybevetése után Brutus János Mihály és Baranyai Decsi János nagybecsű történetiratait. Épen oly lelkiismeretes gonddal, a legkisebb részletekre kiterjedő figyelemmel járt ő el ezek közzé tételében, mint a »Régi magyar nyelvészek« munkáinak újra nyomtatásaiban, mint régi magyar nyelvemlékeink számos darabjának az eredeti codexekből eszközölt kiadásaiban. S lia ez utóbbi kiadásai által nyelvtörténetünk búvárainak a legliaszonosabb szolgálatot tette, nem kevésbbé kötelezte le történetbúvárainkat a »Chronicoii Posonieiise« s az általa »Marci Chronica« czím alatt kiadott bécsi képes krónika kiadásával, mely utóbbi, mint nyomdai mű is, bármely nemzet irodalmának e nemű kiadványai közt méltó helyet foglalhat. Életének legutolsó hónapjaiban is történelmi művekkel, a lelke legtisztább érzelmével tisztelt nagy magyar nyelvész Révay Miklós élete megírásával és Szamosközy történetiratának sajtó alá készítésével foglalkozott. Mind e két fárasztó munka kedves és könnyű volt előtte : mert Révay nagy szelleme iránti hódolatát akarta leróni, mert Szämosközyt lelki örömmel ismerte föl kora legtehetségesebb s leghivatottabb történetírójának , kit minél elébb érdeme szerint méltatva ohajtott bemutatni a tudományos világnak. Föladatom szűk keretéhez mérve vázoltam röviden Toldy Ferenez munkásságának hatását és érdemét, a mennyiben e munkásság a történetirodalom körébe tartozik. Azt hiszem azonban, hogy ha Toldy képét bármily nagyjában oda vetett vonásokkal akarom is tisztelőinek még oly élénk emlékezete elé idézni, e képben nem szabad hiányozni azon legjellemzőbb vonásoknak, melyek neki mint írónak, mint tanárnak s mint embernek legki-