Századok – 1876

PAULER GYULA: Thaly K. „Bercsényi M. levelezésé”-nek ismertetése 140

KÖNYV ISME RTETÉS. 157 A határvidéki rendszer kiképezése folyton folyt, — egyik javaslat a másikat, egyik rendelet a másikat érte és pedig a magyar országgyűlés feje fölött, vagy háta mögött. Nem valószínű hogy az alkotmányban működő ekkori statusférfiak bármelyike teljes tudomásában lett volna annak, hogy az ország egyik jelentékeny részében — a határvidéken — miként foly a közigazgatás. Yanicseknek valódi érdeme az, hogy azon töméntelen rendeleteket, melyek a határvidéki szervezetet létre hozták, összekereste, áttanulmányozta, és földolgozta. Az ő történeti anyaga egészen másnemű, mint más hazai történetíróké, kik többnyire a diplomatariumokat használják, és a köz- és magánlevéltárakban rejlő okleveleket. Vanicsek a maga ismeretlen, és másoknak tán hozzá sem férhető anyagjából nemcsak a katonai határvidék keletkezésének és fejlődésének történetét mutatta ki, hanem az azt lakó nép gazdasági, adózási, igazságszolgáltatási egyházi és iskoláztatási ügyeit is. Mind ebben az olvasó sok új átfog találni. A birtokviszonyok természetesen a legsajátságosabbak, és szükségessé tettek egy annak megfelelő örökösödési jogot is. A szerző munkájának nagy részében nem a határvidék területének történetére szorítkozik, hanem a határőrök viselt dolgait is elbeszéli, bár hol vettek részt Európában az osztrák dinastia háborúiban, a 30 évi háborútól kezdve napjainkig. Mondhatni szép száma a világtörténetben följegyzett hadi tetteknek ; és ezekben érdekes tudni, hogy micsoda ezredek és más hadtestek vettek részt, és miben állt katonai közreműködésük. Figyelmet érdemel szerző azon közleménye is, mely a franczia interregnumra vonatkozik, a midőn is a bécsi béke folytán a négy károlyvárosi és két báni ezred a franczia császárság alá rendeltetett, és 1809 —1813. évig franczia módra kormányoztatott. Az első ós harmadik horvát ezred 1811. december 6-án Párisba vonúlván, Napoleon nagy szemlét tartott fölöttük. A hadi-történet előadásában szerző a történetírói tárgyilagosságot nem találja el. Még csak hagyján, hogy mindenütt a határőröket kiválólag szerepelteti, hisz ez föladásából — a határvidék történetének megírásából — folyik. De mi azt hiszszük, hogy a 7 évi háború történetét mégsem kellene megírni, anélkül hogy a magyar nemzet akkori föláldozása, és hős magaviselete a há-