Századok – 1876

PAULER GYULA: Thaly K. „Bercsényi M. levelezésé”-nek ismertetése 140

KÖNYV ISME RTETÉS. 155 határtól Bukovináig terjedt, de nem képezett compact terűletet, sőt szakított és tört vonalai miatt a térképeknek mindig sajátságos tárgya volt. Területileg a hátárvidékek, ha még a csajkás kerületet hozzá veszszük, be voltak fejezve, de ez nem gátolta, liogy egyes uradalmak és helységek később is ne kapcsoltassanak a határvidék egy vagy másik ezredébe, és hogy határigazítások folytanosan ne történjenek. Nevezetesen 1773. és 1774. években az oláhbánsági és illyr-bánsági végvidék több oly kerületet nyert az Alsó-Duna mentén, mely addig még kameralis birtok volt ; e helyett némely éjszaki fekvésű falvak a kamarának adattak vissza, ha a lakosok kameralis hatóság alá visszatérni akartak. Csak igen kevesen voltak, kik katonák maradtak, legnagyobb része polgári foglalkozást választott, és hozzá fogott bíráinak és esküttjeinek választásához. Szerzőnek vannak történeti előadásában oly tárgyai, melyekről mint régi szemlélője saját környékének, nemcsak hívatottsággal, hanem helyes reflexióval is nyilatkozik. Ilyenek azon állapotok, melyek a falvak tömörülését tették szükségesekké. A határvidékek területén leggyakrabban messzire szétszórt házak aggregátumát nevezték falunak. Az első telepítők fából épült vagy agyagból vert viskóikat gazdasági földjeik közepébe vagy az erdő szélén, olykor magában az erdőben építették. így voltak szokva a lakosok ősidőktől fogva. De ezen szokásnak roppant rosz oldalai voltak. A zágrábi hadi kormányszék tervrajzai szerint 3, 4, 5 házakból álló falvak léteztek, egy plébániai kerület 10 vagy 15 faluból állt, melyek összesen is alig birtak 100—120 házzal. Midőn Löffelholz tábornok 1714. évben a Száva melletti határvidék áradási területét beutazta Garcsinban csak 6 , Kopaniczában csak 8 elszórt házat talált, Az egész szávai határvidék legnagyobb faluja Sikerevei volt, 25 házzal. A helységek szétszórtsága az erkölcsiséget sülyeszté, a rendőri fölügyeletet akadályozta, az administratio és katonai szolgálat czéljait nehezítő és a közbiztonságot veszélyezteté. Különben a magánosan álló házak könnyebben voltak rabló megtámadásoknak és fosztogatásoknak kitéve. Viszont egy erkölcsileg sűlyedt határvidéki ház, elszigeteltsége által rejtekhelyűi szolgálhatott