Századok – 1876
PAULER GYULA: Thaly K. „Bercsényi M. levelezésé”-nek ismertetése 140
142 KÖNYVISMERTET KS. egy igaz kurucz valóságos typusának tartani, és az is volt — csak hogy a közvélemény kurucz alatt mindig valami véres szájú, vastagnyakú kálvinistát képzel, még ha az illető pápista volt is, már pedig Bercsényi az e fajtához nem tartozott, Rákócziról — e nemes alakról, kiben az ideális vonás oly gyakran emlékeztet nagybátyjára, a költő Zrínyire — ezt régen tudtuk ; Bercsényiről csak az újabb kutatás, melyekhez a jelen levelek is tartoznak, oszlatja el a balfölfogást. Tökéletesen értjük, hogy Tlialy Kálmán, ki tanúlmányai folytán annyira ismeri Bercsényi tetteit, megszerette e nemes tüzű, önzetlen igazi magyar jellemet, mely erkölcsileg egy óriásnak tűnik föl a Károlyiak, Ocskayak, önző, rabló alakjai mellett : de azért benne a nagy elmét, a genialitást, mint tisztelt írótársunk, föl nem találhatjuk. Ellenkezőleg, legalább az előttünk fekvő levelek teljesen igazolják Rákóczi ítéletét Bercsényiről mint hadvezérről, hogy semmit sem tudott, és semmire nem tudta magát elhatározni. 0 kétség kívül ember volt, ki kész volt a csatamezőn bármikor meghalni, ki veszélyes pillanatokban elég lelkierővel bírt, még tréfálkozni is; de kellő intézkedéseket tenni, a veszélylyel nőni — mint erős lelkek szoktak — nem tudott. E tekintetben Károlyi, Bottyán messze túlszárnyalák. A.polgári ügyekben is csak a tiszta fejű, önzetlen hazafi beszél, ki józanúl fogja föl a dolgokat, de a genialitásnak legkevesebb szikráját is hiában keresnők enuntiátióiban. Hosszadalmasakká kellene lennünk, ha állításainkat az előttünk fekvő levelekből indokolni akarnók. A figyelmes olvasó meg fogja találni a helyeket, a melyekre ítéletünkben gondoltunk s azután ítélhet maga,vájjon igazunk van-e vagy nincs ? Két dolgot azonban mégis föl kell említenünk, mint legalkalmasabbat arra, hogy a Bercsényiről való közönséges fölfogásnak hamisságát föltűntessük. Midőn a Rákóczi fölkelés diadalmasan majdnem az egész országot elfoglalta, a vallásszabadságra is szebb napok virradtak. A protestantismus szabadnak érzé magát és hívei — főkép a lutheránusok — igen természetesen siettek elvesztett valódi vagy vélt jogaikat visszaszerezni. Hogy ez a katholicus részről visszatetszést szült : az akkori fölfogás mellett szintén természetes. A katholicus elégűletlenségnek Bercsényi volt szószólója a fejede-