Századok – 1876

ZSILINSZKY MIHÁLY: Fraknói „Magyar Országgy. Emlékek” III. köt. ism. 130

134 KÖNYVISMERTET KS. mindenikből az tűnik ki, bogy különleges önző érdekek dédelgetése mellett az ország közügyei prédâûl szolgáltak. Ferdinánd király hiába kérte föl a rendeket, hogy gondolkodjanak az egyetértés és összetartás megszilárdításáról, és hogy egyesült erővel lépjenek föl az ország védelmére a közös ellenség leküzdésére ; hiába hoztak 36 új törvényczikket : az ország reményei nem teljesültek, a várt német segélyhadak sem érkeztek meg, és a török uralom a Duna mellékén mind inkább terjedt. Ily körülmények között a magokra hagyatott egyes vidékek védelemről gondoskodván , külön részleges gyűléseken tanácskoztak a teendőkről. A Tiszán-inneni vármegyék rendei 1543-ban Sajó-Sz.-Péteren, majd 1544 és 1 545-ben a Tiszán-túliakkal együtt Delreczenben, és még egyszer Sajó-Sz.-Péteren jöttek össze, a török barátság megszilárdításáról gondolkozván. Ez alatt Ferdinánd bízva császári bátyjának segélyében és személyes megjelenésében, új reményeket akart költeni magyar rendeinek szívében s e végből hívta össze 1545. tavaszán a Nagyszombati országgyűlést. De mivel a császár személyesen ekkor sem jelent meg, sem pedig kellő segélyt nem küldött, ezért maga Ferdinánd sem tartotta tanácsosnak a gyűlésben részt venni,minek következtében a Várday Pál érsek elnöklete alatt tartott gyűlés igen heves kifakadások színhelyévé lett. A fölzajlott kedélyeket ismét csak új igéretekkél, évi fegyverszünettel lehetett lecsillapítani, de csak kis időre. Ez volna Fraknói fentczímezett munkájának rövid foglalatja. Az itt mellőzött részletek igen érdekes és fölöttébb tanúlságos képet nyújtanak az akkori pártoskodásról és a fő- és köznemesség vészhozó gondolkodás módjáról. Minden párt hívatva érezte magát a haza megmentésére ; minden vidék legközelébb a maga biztonságáról gondoskodott. A főurak pedig lestek, hogy melyik király nyújthat nekik több előnyt és biztosítékot, és ahoz képest ingadoztak hüségökben. Soha sem beszéltek a haza megmentéséről annyit, mint e gyűléseken, és soha nem tettek a hazáért oly keveset mint ekkor. Valóban szomorú idők voltak azok, s a jelennek bő tanűlságot szolgáltatnak.