Századok – 1876
SALAMON FERENCZ: A magyar hadi történethez a vezérek korában - I. 1
6 A MAOYAK HADITÔRTËNETHEZ A VEZÈRKK KORÁBAN*. rikios munkája semmi esetre nem lehet sokkal régibb Leo császár Taktikájánál. A tartalom közel rokonságából s néhutt azonosságából nem következtetem jogosulatlanúl Leo császár szolgaiságát, hanem jogosúltabban a két munka keletkeztének időben való közelségét. Ha, mint föntebb, ezen Taktikáknak nem irodalmi, hanem hivatalos jellemet tulajdonítunk, — nem okozhat nagy zavart az, váljon Maurikiosnak, vagy Ourbikiosnak nevezték-e azon császári íródiákot, a ki össze szerkesztette vagy compilálta. Sajátságos, hogy Maurikios könyve mindazon helyeken, avarokat és Turkokat mond, hol Leo könyve bulgárokat és turkokat említ. (Turk alatt magyart értve). Az avar és magyar említése együtt anachronismus. Ha valaki az avar név emlegetéséből IX. század előtti kelti időre vonna következtetést, az ellenében megjegyezhetnők, hogy a IX. század előtt nem kelhetett oly görög könyv, mely turkokrúl vagy is a magyarokrúl beszél. Tehát Maurikios nem előbbi a IX. századnál. Hogy avarokról beszél, annak több magyarázata is van. Ha csakugyan elenyészett volna is az avar nép (a mi nagyítás), élt még emléke elevenen. De hihetőbb a másik magyarázat. Az, mely szerint nem akarták a hivatalos iratokban, melyek közkézen foroghattak, a keresztyén és a tőszomszéd bolgárokat ellenségként tűntetni föl. Maga Leo császár az illető helyeken nagyon kiemeli, hogy nem azért írja a bolgârokrûl, a mit ír, mintha ezen keresztyén népet bántani akarná vele. Pedig Leo folytonos harczban állt Simon bolgár fejedelemmel. De már Constantin Porphyrogennéta látszólag anachronismussal avarokat említ azon helyen, hol Leo bolgárokat írt. Pedig senki sem ismerhette jobban színrőlszínre a bolgárokat, mint Constantin, s senki sem tudta jobban, mik voltak az avarok. Ezen anachronismus egyebet nem bizonyít, mint azt, hogy Constantin régibb munkákból készített módosításokkal egy compilatiót — s talán maga Leo is. Ha idő rendben első Maurikios Taktikája, utána Leo császáré, s utolsó Constantiné, föltűnő, hogy az utolsó az avar név használatában egyezik a legrégebbel, s eltér a hozzá közelebb állótól. Maurikiost illetőleg sejtelmem, s csupán sejtelmem az, hogy