Századok – 1875
Pauler Gyula: A Békés vármegyei régészeti és művelődés-történelmi Társulat Évkönyve 1874/5 ismer. 725
KÖNYVISMERTETÉS. 7 1 5 azon időben egy nagyobb alföldi városnak monographiája is világot látott. Sokkal igénytelenebb és szárazabb dolgok voltak ezek, liogy sem a közönség előtt föltűnhettek volna. Hanem egy folyóiratnak, mely centruma volt az irodalomnak s első tekintély a nemzet előtt, szerkesztője fölismerte azok kútforrási értékét s egy addig aestheticai tanúlmányokkal foglalkozó műitészt bízott meg azok ismertetésével. A szerkesztő Csengery Antal, a műítész Salamon Ferencz volt. S hogy Csengery, mint mindig, most is eltalálta, a példabeszéddel szólva »a szeg fejét« mutatta az eredmény : az azóta elfeledett művek ismertetéséből egy kiváló becsű monographia származott: a »Hódoltság Története.« Ez volt Salamon Ferencz történetírói pályájának kezdete. Néhány derék monographia követte az elsőt, s egy csapat nagyobb-kisebb tanálmány elszórtan a lapokban s folyóiratokban. Ezek túlnyomó nagy része megjelenésekor is hatást tett az irodalomban, de az időszaki lapok természetéből folyólag, a hatás daczára is kiestek a forgalomból, s a közönségre nézve, hozzáférhetlenekké lettek. Pedig ez értekezések és tanúlmányok nagyon megérdemlik, hogy olvastassanak, meg még az a pár könyvismertetés is, mely a többi között helyet foglal : mert nemcsak tanúlságos eszméket foglalnak magukban, hanem rajzát adják egyszerre a munkának és az az által tárgyalt kornak. Salamon bevégzett történetíró, a szó legteljesebb értelmében. Egy időben divat volt azt mondani, hogy csak államférfi lehet jó történetíró — a miben volt annyi igaz, mint e másik mondásban, hogy csak színész lehet jó drámairó, s legföljebb annyi, mintha valaki Salamon példája után azt mondaná, hogy csak műítész lehet jó történetíró : mert épen oly kevéssé áll az, hogy minden államférfi jó történetíró, mint az, hogy minden színész jó drámairó, vagy hogy minden aestheticus jó történetíró. Sem Salamonnak, sem más történeírónak nem lehet az hátrányára, ha aestheticaval foglalkozott, ez legalább megtanítja, hogy a compositio a históriai dolgozatnak is főkelléke : valamint Thiersnek és Gruizotnak sem volt hátrányukra, hogy politicaval foglalkoztak, mert ez oly irányban is tágította eszmekörüket mi különben lehet, hogy elkerülte volna figyelmöket.
