Századok – 1875

Szilágyi Sándor: Salamon kisebb történeti dolgozatainak ismertetése 720

71G KÖNYVISMERTETÉS. új magyar nyelvben ; verseit nem olvassa senki többé. Jóllebet Toldy most is azt tartja, hogy ezek »elmúlhatatlan becsűek akár a poétái emelkedettséget, tartalmasságot és kifejezést, akár a szellemet tekintjük« : élvezettel hallgatjuk fejtegetéseit és teljes tisztelettel vagyunk meggyőződése iránt. Nagy ideje azonban már arra a kérdésre válaszolni, hogy miként felelt meg Toldy a maga elé tűzött föladatnak. Erre vonatkozólag munkája előszavában így ír: »A jelen munka rendeltetése az irodalommal megbarátkozni akaróknak vezérfonalul, az irodalom-történet ta núlmányozóinak kisded segédkönyvtárúl szolgálni. Mindkettőt az által eszközli, hogy a koronkint föltűnt jelesb, vagy idő szerint hatásosabb, s az uralkodó vagy külön tekintetekben figyelemre méltó irányokat képviselő írók benne életük, munkálkodásaik s ezekből kiválasztott darabokban vezettetnek föl.« Ebben tisztán meg van mondva, kit van jogunk keresni a gyűjteményben, kit nincs. Láss'ik, kiket keresünk jogosan és nem találunk mégsem. Nem a nyílt vagy titkos, de mindig egyenlően durva értetlen párhuzamozásból indulunk ki, (nem különb-e ez amannál, ha más okból nem, legalább mivel az élőknek igazuk szokott lenni a holtakkal szemben?) hanem inkább csak olyanok hiányát említjük meg, kikre nézve csak hiszszük, hogy nagyobb mértékű kétség merülhetne föl : van-e joguk helyet foglalni a magyar költészetnek abban az emlék-csarnokában, melyben hetvenegy megnevezett költőnek jutott hely. Ilyen mindjárt a XVI. századból Erdősi Jáuos, ki legelső megkezdője volt az classicus formájú verselésnek Ujtestamentomába igtatott distichonjaival, melyek mindenesetre a legérdekesebb kísérletek egyikét képezik a magyar vers-technika történetében. Ilyenek a magyar dráma megindítói, Sztárai Mihály és Karádi névtelene: a »Balassi Menyhért árultatásá«-nak egy, a korra és társalgó nyelvére nézve tanúlságos töredékét mindenki szívesen vette volna. A régenmúltból, a közelmúltra, századunk harminczas és negyvenes éveire térünk. Hol van költői prózájával Vajda Péter, kit Erdélyi János elnevezett »a romantika első szülöttének az újabb magyar költészetben ?« Hol van gróf Teleky László »Kegyencz«-ével, melynek mély hatása és maradós becse ép úgy helyet követelhetett volna költője nevének, mint x