Századok – 1875

Thallóczy Lajos: Hunyady János levele Majthényi Gergelyhez 575

TÁRCZA. Debrceiuo Vitaebergae Ex typographia Simonis Gronenbergii 1582." 4-edr. 4 levél : a Debreczeni versét követi : „Epigramma ad generosum et ingenuis natalibusortum infanteniCasparen! Magoeium, generosi ac magnifici domini domini Andreae Magoeii filium primogenitum. 7Y/c í vonnia ing xcà ivKnyíctg i'vtxa scriptum a Mar-tino Thomaeo." Végül cgv harmadik négy distichonból álló vers Beregszászi Páltól. E verseket, mint a czím is mutatja, Mágócsy Andrásnak aluinnusai írták, kiket ö Wittembergbe tanulás végett küldött. Ezen Mágócsy András pedig unokaöcscse volt Mágócsy Gáspárnak a híres előbb gyulai, később egri kapitánynak s kora egyik ünnepelt hősének. De ezen András korán elhalt s a család roppant vagyona testvérére Ferenczre maradt, kiről özvegye útján Eszterházy Miklósra szállt. zS. Két conventio a XYII-ik századbői. Főuraink, az előkelő családok tagjai, állásukhoz és hivatalukhoz mérten, fényes udvart tartottak, mely a közép- és" főnemesség ifjú tagjainak palaestrája volt, hol ezek a közélet számára kiképeztottek. A nádornak, országbírónak csaknem annyi „bejárója" (kamarása) volt mint a fejedelemnek, s aránylag nem sokkal kevesebb mint az uralkodónak magának. Az ifjú „bejárók" a »főember szolgák« együtt útaztak uraikkal, elkísérték váraikba, alkalmaztattak kisebb szolgálatokra. Mint inasok (apródok) zsenge korukban kezdték a szolgálatot, emelkedtek korukkal fennebb, mígnem ha urok bizalmából várnagyokká, tiszttartókká lettek, maradtak a családnál, vagv pedig ha tehetségeik és sziiletésöknél fogva nagyobbra voltak hívatva : kiléptek annak vezérlete alatt a közpályára ; de rendesen összeköttetésben maradtak a családdal, melynél kezdték szolgálatjokat, Így lettek ezek a fő családoknak assecláivá s párttusáik osztályosaivá. A conventio rendesen egy évre köttetett, s épen ezért a versenygő főurak közt a versenytárs gyengítésének egyik szokottabb módja volt a bejárók, fő ember szolgák elszcgődtetése. Közelebbről két ily conventio másolat küldetett be hozzánk, mindkettő gróf Homonnay János által kiállítva. Megjegyzendő azonban, hogy mindkét kiállító különböző ember volt. Ugyanis azon Homonnay János, ki az 1642-ikit aláírta, országbíró volt, de meghalt 1645 decz. 17-én.