Századok – 1875
Szabó K.: Az Andrássy-család 1569-diki csíki adomány-leveléről 430
szabó károlytól 441 liogy a királynak ezen kir. birtokot eladományoznia teljes jogában állott. A Kállay által idézett 1521-diki másik adománylevél, melynek tartalmát ő alaposan nem ismerte, nem vonatkozik székelyföldi birtokra. Ezen Segesvártt, 1521. martius 6-dikán kelt adománylevélben ugyanis Szapolyai János erdélyi vajda és székelyek ispánja a hűtlenségben elmarasztalt Balaskó János, Balaskó Imre és Becz Imre Fejér vármegyében Száraz-Patakon és Szent-Jánoson lévő részjószágait s Árokközi nevű földjét, mint elkobzott, s az ő mint vajda bírói kezére szállott jószágokat adományozta Torjai Apor Istvánnak, Lászlónak és Mihálynak.*) Ezen adományozás által Szapolyai vajda a székelyek ős törvényét, mely szerint a székely hűtlenség esetén fejét igen, de székely örökségét el nem veszthette, nem sértette meg : minthogy a nevezett Csík széki főemberek ezen adományozott jószágai nem a Székelyföldön , hanem vármegyei területen feküdtek, és így hűtlenség esetén , valamint törvényesen elkobozhatok, úgy adományozhatok is voltak. Én az 1562-diki székely fölkelést megelőző időből csak két adományozást ismerek, mely valósággal székely örökségre szólott: azonban ezen két eset, mint mindjárt kimutatom, teljességgel nem dönti meg, sőt inkább megerősíti azon általam fölállított tételt, hogy 1562 előtt székely örökségre királyi adomány törvényesen nem keletkezhetett. Az első ismert ily adományozás Eóbert-Károly korában történt, kiről tudjuk, hogy a régi magyar alkotmányos törvényeket és szokásokat kellő figyelembe venni nem szerette. A gyulafejérvári káptalan levéltárában eredetiben megvan Róbert-Károlynak Déva vára mellett 1324. junius 17-dikén kelt parancsa, melyben meghagyja a gyula-fej érvári káptalannak, hogy a Sokkászon nevezetű helységekbe, melyeket Sándornak, Apor fiának, és általa Egyednek, Sándor testvére fiának, adományozott, miután a csíki székelyek a beiktatásnak kétszer ellenmondottak, de elébe megidéztetve meg nem jelentek, említett adományosokat *) Ezen oklevelet, a gy.-fejérvári káptalanban lévő 1584-diki hiteles átirata után közölni fogom a Székely Oklevéltár Il-ik kötetében.
